Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

kápolna története mecénásával, vagy — az egykorú és oly kifejező szóhasználat szerint — ,,auctorá”-val, Bakócz Tamással4 kezdődik. Bakócz rendkívüli egyéniség volt, tele felfelé törekvő energiával, nagy éleslátással, irányítóvezetői képességekkel. Olasz mestertől származó medaillonjas( 1. kép) elevenen szemlélteti energikus vonásait, széles, zömök testalkatát és ezen keresztül súlyos egyéniségét.Pályája is rendkívüli volt. Élete(c. 1442—1521) és egyben mecénási tevékenysége is nagy ellentéteken keresztül emelkedett fel az elérhető legnagyobb magasságokig. Jobbágy szülőktől származott, de bátyja, Bálint titeli prépost támogatásával a legkitűnőbb nevelésben részesült a krakkói (1463—64), a bolognai (1465) meg a f<*' ni6 egyetemeken. Pályája mindjárt a kezdetén két irányban indult el: az egybázin é politikáin. Az előbbit a veronai Gabriele Rangoni, erdélyi püspök és királyi kancein. (1476—1480) udvarában kezdte meg az 1470-es években, mint titeli prépost folytatta (1480), és a győri (1486), egri (1492) püspökségeken keresztül az esztergomi érseki székbe emelkedett (1497), majd elnyerte a bíbornoki kalapot (1500) és utóbb a konstantinápolyi pátriárka címet (1507), sőt 1513-ban, II. Gyula pápa halála után, a pápai trónusra jelölték. Politikai pályafutása nagyjából egyidejűleg kezdődött, éspedig a legjobb helyen, Mátyás király udvarában. A királyi kancelláriában működött, először, alacsonyabb fokozatokban, majd 1480-tól kezdődőleg mint királyi titkár (secretarius), azután mint királyi tanácsos (1489), II. Ulászló (1490—1516) és II. Lajos idejében pedig egészen a haláláig (1521) a titkos kancellári (secretarius cancellarius 1490 őszén), illetve a titkos és főkancellári (summus et secretarius cancellarius 1491) tisztséget töltötte be.7 Időközben sikeres birtokpolitikai műveletekkel nagy vagyonra tett szert. Egyrészt mesebeli gazdagsága, másrészt a kancellári tisztség rendkívüli hatalmat biztosítottak számára. A gyenge uralkodó helyett valójában Bakócz kormányozta az országot évtizedeken keresztül. A fényes pályafutásnak azonban árnyoldalai is voltak. Bakócz politikai működése és vagyonszerzése nem egyszer hívta ki mind a kortársak, mind a modern történetírás bírálatát.

Az ország állapota ebben az időben, a XVI. század elején merőben hanyatló, bomló, negatív, mind politikailag, társadalmilag, mind gazdaságilag. A pozitívum még most is Mátyás király renaissance állama, renaissance kultúrája, jóllehet mindez történetileg a múlté, de hatóerejében a jelené is, akár virtuálisan, mint a nagy példa ösztönző hagyománya, akár pedig mint személyi folytonosság. A Jagello-kor mecénásainak túlnyomó része kimutathatóan Mátyás udvarában nevelkedett. Ennek köszönhető, hogy kultúrális, művészi téren a vonal töretlen, egészen a mohácsi vészig. A renaissance áramlat sem gyengül, hanem éppen ellenkezőleg erősödik és egyre jobban terjed. A művészet országszerte virágzik. Ebben az irányvonalban különlegesen jelentős szerep jut Bakócznak. Ami életében pozitívum — a sokféle negatívum mellett vagy ellenére — az kultúrális-művészi vonalon jelentkezik. Ez a pozitívum pedig a corvini példából és a corvini hagyományokból ered. Onnan származik humanista kultúrája, renaissance pártolása, alkotni-építeni akarása. Mecénási hajlamai, művészi látása, biztos qualitásérzéke a budai udvarban fejlődött ki. Ebből a távlatból tekintve érthetjük meg a kápolna keletkezését is: ez a remekmű a corvini alapokból nőtt ki és valójában egyenes folytatása és kiteljesedése a Mátyás-kori renaissancenak.

A történeti adatok segítségével némileg Bakócz mecénási látásának a kifejlődését is nyomon követhetjük. Az olasz művészettel igen korán, még fiatal éveiben, bolognai és ferrarai egyetemi tanulmányai alkalmával ismerkedett meg. Ugyanekkor az útvonalába eső olasz városokat, különösképpen Velencét bizonyára megtekintette. Ezen keresztül látóhatára egyre jobban bővült. Ezután következett hosszú budai tartózkodása, éppen Mátyás uralkodásának a legdöntőbb időszakában, az 1480-as években, amikor évről-évre, fokról - fokra láthatta a renaissance hazai kibontakozását. Később, öregkorában mégegyszer elju7