Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

9. Balogh ].: A magyar renaissance építészet. Budapest, 1953. 14. 1.

10. Ipolyi A.: Az egri megye Sz. János apostol s evangélistáról nevezett régi székesegyháza az egri várban. Emlékkönyv Bartakovics Béla egri érsek aranymiséjének ünnepére. Eger, 1865. — Üj kiadásban: Ipolyi Arnold kisebb munkái. IV. köt. Műtörténeti tanulmányok. Budapest, 1887. 204—233. 1.; Fraknói V.: A számadási könyvek műtörténelmi jelentősége. Arch. Ért. R. F. X. 1876. 102—103. 1.; Fraknói i. m. 179—180. 1.; Keresi ]■: Bakócz Tamás egri püspök udvartartása és egyházmegyéje. Erzsébetváros, 1910. 88—91. 1.; Csemegi ].: Fejezet az egri várszékesegyház építésének történetéből. Budapest 1935 — Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből. 1935. 11 — 12. sz.

11. Horváth M,: Magyar regesták. Magy. Történelmi Tár. XI. Pest, 1862. 131. 1.

12. Az esztergomi egykori érseki palotára vonatkozó irodalom: Braun, G.: Urbium prae- cipuarum mundi theatrum quintum. Coloniae Agrippinae. s. a. (1599). p. 57.; Tolvay, E.; Imago heroum qui de cognatis prosapiis Pálffy et Erdődy floruere. Tyrnaviae, 1729. p. 19; Széless G.: Liber Commentarius in rudera Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis. 1759. föl. 97. (Kézirat az esztergomi Prímási Levéltárban); Szélest G.: Rudera Ecclesiarum in arcé Strigoniensi existentia descripta. Ternio 7. § 3. (elveszett kézirat); Széless G: Descriptio inscriptionum Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis. Strigonii, 1765. föl. d.; Mathes J. N: Veteris Arcis Strigoniensis descriptio. Strigonii, 1827. p. 17., tab. I. ,,gg”-vel jelzett épület.; Villa- nyiSz. •’ Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. 15— 16. 1.; Balogh J.: A renaisance építészet Magyarországon. I. Magyar Művészet. IX. 1933.23.1.; Eepold A.: Az esztergomi vár története. Esztergom Évlapjai. VIII. 1936, 61 — 68. 1Balogh A késő-gótikus és a renaissance kor művészete. Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. Budapest, 1939. 573—574. 1. (Bakócz építkezéseit Szathmáry érsek folytatta.); Eepold A.: Esztergom régi látképei. Budapest, 1944. 18. 1. 19. sz.

Talán itt lehetett az a torony is, ahol Bakócz utolsó hónapjait töltötte. Erről az 1521. március 10-én kelt oklevél így emlékszik meg: ,,In camera seu cubiculo solite residencie Reverendissimi in Christo patris et domini domini Cardinalis .... In turri ad flumen danubij prominente sita.” (Esztergom, a Főkáptalan magán- levéltára. Lad. 10. fasc. 8. nr. 5.)

13. A s z e n t g y ö r g y m e z e i villára vonatkozó irodalom: Walter Gy.: Dr. Knauz Nándor Emlékbeszéd. Esztergom, 1899. 62. 1. (Knauz az „Ákoshegy” körül felfedezett épület-maradványt Ákos palotájával azonosította.); Némethy L.; Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat régiség-gyűjteményének leltára. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat III. Évkönyve. Esztergom, 1900. 108. 1. 173. sz. (Bakócz címerének töredékei.); Balogh ].: A késő-gótikus és a kora-renaissance kor művészete. Magy. Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. Budapest, 1939. 573. 1.; Balogh Albin: Vezető az esztergomi Régészeti Múzeumban. Esztergom, 1941. 28. 1. (a szent györgymezei Ákospalota ásatási fényképe), 29. 1. (renaissance töredékek valószínűleg az Ákos palotából); Genthon I. (szerk.); Esztergom műemlékei. I. Budapest, 1948. 212. 1. — Magyarország műemléki topográfiája. I./l. kötet.

14. Bakócz címerével találkozunk még Rozsnyón, a plébánia templom (1776 óta székesegyház) Sz. Kereszt kápolnájának renaissance kapuján {Rupp ].: Magyarország helyrajzi története. II. Pest, 1872. 113. 1.; Mys- kovszky V.: Raguzai Vince mester sárosmegyei művei. Arch. Ért. VII. 1887. 220—221. 1.; Gange/ J.: Rozsnyó műemlékei. Budapest, 1942. 16. 1.), és a gönci r.k. templom szentélyének zárókövén (Genthon I.: Magyar- ország műemlékei. Budapest, 1951. 159. 1.). Feltehetőleg mindkét építkezést Bakócz anyagilag segítette. A rozsnyói kápolnát és kapuzatát közvetlenül neki tulajdonítják és építését 1514—16-ra teszik. Okleveles adat ugyan minderről nincsen, mindazáltal igen valószínű, hogy ő, mint helybéli földesúr, alapította a kápolnát, mert hiszen a rozsnyói vasbányák akkor az esztergomi érsekség tulajdonában voltak.

Megemlítjük még, hogy a zágrábi székesegyház kerítésfalán is látható Bakócz Tamás renaissance címere 1517-es évszámmal. (Katalog Kulturno-Historijske izlozbegrada Zagreba. Zagreb, 1925. képpel.; Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek. Budapest, 1929. 180. 1.) Nyilván valamilyen adománnyal támogathatta a falak építését, amikor a zágrábi püspökség kormányzója volt. (Fraknói id. m. 170. 1.).

15. „Auctor Sacelli”-nek nevezi őt Széless György (föl. 22.). De már korábban, a XV. században is ezzel a kifejezéssel illették a mecénást. Így Poliziano Mátyást mint egy márványkút auctorát magasztalja. Thurzó Zsigmond váradi püspököt pedig sírkőfelirata (1512) nevezi „autorque sacelli”-nek (Nagyvárad, székesegyház. — Balogh ].: Áz erdélyi renaissance. I. Kolozsvár, 1943. 280. 1.).

16. A XVIII. században Tolvay Imre jezsuita (1729) a kápolnát — megérezvén benne a mecénás nem is rejtegetett célzatát — mintegy Bakócz emlékművének tekintette: „velut monumentum vice Sacellum de invocatione B. V. marmore et alabastro ad miraculum elegáns.”

17. Széless György idejében, 1756-ban, amikor a káptalana kriptát újból megcsináltatta, Bakócz földi maradványait megtalálták az oltár evangéliumi oldalán. („Capucium, Cranium, cingulum, Reverendám sericeam cum nodis effodimus 1756. 19. Maji e latere Evangelii altaris ubi directe suprascriptum in columna Thomas”. — Széless föl. 116. széljegyzet. — Erre az adatra dr. Zákonyi Mihály ny. főlevéltáros volt szíves felhívni a figyelmemet.) A XVIII. században, Esterházy Imre hercegprímás idejében egy mellkeresztet találtak az esztergomi várban a hozzátartozó lánccal együtt, amelyet Bakóczénak tekintenek. (Mathes p. 55—56,;Pulszky, Ch. — Kadisics E. — Molinier E.: Chefs-d’ oeuvre d’orfévreries ayant figuré á l’exposition de Budapest. Páris. s a. [1889.]

l. p. 151—152.; Fraknói id. m. 203—206. 1.). A pontos lelőhelyet sajnos nem jelölik meg. Az ékszer stílusa későbbi időre vall, nem a XVI. század elejére.

18. Ezeket a kincseket II. Lajos a török háború céljaira foglalta le. Az akkori zavaros viszonyok között azonban jórészüket potom pénzért vesztegették el. (1521. júl. 29. a ferrarai követ jelentése Budáról. — Fraknói id.

m. 201. 1.).

Vö. továbbá II. Lajos 1522-ben kelt IV. decretumának 38. articulusát, mely szerint a király Bakócznak Budán elzálogosított ezüst holmiját is ki akarja váltani saját szükségleteire. (Corpus Juris Hungarici. — Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. I. Budapest, 1899. p. 802.).

48