Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

19. Várday Pál érsek 1530—1543 között az esztergomi vár megerősítésére fordította minden erejét. (Lépőid A.: Az esztergomi vár története. Esztergom Évlapjai. VIII. 1936. 65—66.1.) Építkezéseiből csupán címere maradt fenn, mely az 1763—65-ös bontási munkálatok alkalmával került elő. (Jelenleg befalazva a főszékesegyház kriptájában. — Mathes op. cit. tab. VIBalogh J.: A renaissance építészet Magyarországon. II. Magy. Művészet. IX. 1933. 333. 1.)

20. Genthon I. (szerk.): Esztergom műemlékei. I. Budapest, 1948. c. kiadványban: Berkovits 1.: A főszékesegyházi könyvtár. 312—320. 1. — Magyarország műemléki topográfiája 1/1. köt. (irodalommal).

A Graduale megrendelőjének a személye vitatott, mivel a címer felett püspöksüveg van és nem bíbornoki kalap. Berkovits Hona (314. 1.) arra gondol, hogy a kódexet ugyan Bakócz rendelte meg a budai miniator- műhelyben, de unokaöccse, Erdődy Simon zágrábi püspök számára. A címlap Annunciatio miniaturája azonban a Bakócz kápolna titulusára utal és így feltehető, hogy Bakócz a kápolnája számára rendelte meg és halála után a miniator az alig megkezdett munkát Erdődy Simon számára folytatta. A Bakócz kápolnának az 1530-i oklevélben emlegetett díszes szertartáskönyvei mindenesetre — legalább részben — a gradualéhoz hasonló stílusban a budai műhelyben készülhettek.

A miniatorra vonatkozólag vö. : Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek. Budapest, 1929. 180—182. 1.; Kniemald D.: Misái Cazmanskog prepoäta Jurja de Topusko i zagreba-kog biskupa Simuna Erdődy. Zagreb, 1940. — Rad Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. Knjiga 168. Umjetniőkoga razreda 4.; Balogh ].: Az erdélyi renaissance. I. Kolozsvár, 1943. 142. 1. 60. jegyz.

A miniaturák stílusával kapcsolatban megjegyezzük, hogy szabadon hullámzó virágdíszes ornamentikája — a XV. századi kötöttebb díszítésekhez képest —hasonló átalakulást mutat, mint amilyen a dekoratív szobrászatban végbement (vö. jelen tanulmányban 36—37.1.). Úgy látszik, a miniatura festészetben is Felső- Itália és Velence volt a kezdeményező. (Vö. Bertucci Contarini megbízólevele 1480. — Portafoglio déllé Arii decorative in Italia. I. Velence, 1890—1891. Táv. 16.; az Aristoteles-Corvina III. kötetének címlapja. Páris, Bibliothéque Nationale. — Magy. Könyvszemle. U. F. XXXIV. 1927. 101. 1. — Vö. továbbá a XVI. század eleji velencei nyomtatványokat: Castellani C.: L’arte della stampa nel rinascimento italiano Venezia. Venezia, Ongania, 1894. II. p. 48, 62, 63, 83, 94, 95. Ebbe a körbe tartoznak az 1512-ben és 1513-ban Velencében nyomtatott Missale Strigoniense iniciáléi is. Szabó K.: Régi magyar könyvtár. III. Budapest, 1896. 180, 185. sz.; Hubay I.: Missalia Hungarica. Budapest, 1938. 19, 20. sz.). Feltűnően érdekes, hogy a Bakócz kéziratéhoz hasonló indadlszt találunk a Bakócz kápolna búcsúlevelén, amely 1513. október 12-én kelt Rómában. A Bakócz monogrammistának nevezett miniator működésének pedig 1514 óta van nyoma Budán. ( Hoffmann id. m. 181. 1.)

21. Colasant ;A.: Da Budapest. Visioni sconosciuti d’arte Italians. Rassegna d’Arte. X. 1910. Die. JVs. 12. p. III ; Genthon I.: id. m. 274- 276. 1.

21a. Esztergom, a Főkáptalan magánlevéltára. Lad. 46. Fasc. 3. No. 16. — Dankó ].: De ortu progressuque Capellae Bakacsianae. Strigonii, 1875. p. 9.; Balogh A renaissance építészet Magyarországon. I. Magy. Művészet. IX. 1933. 25—26. 1.; Balogh ].: A késő-gótikus és a renaissance kor művészete. Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. Budapest, 1939. 547. 1.

22. Szinan műveire és jelentőségére nézve vö.: Diez, E.: Die Kunst der islamischen Völker. Berlin-Neubabelsberg, 1915. S. 136—138. — Handbuch der Kunstwissenschaft.; Thieme U.—Becker F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. XXXI. 1937. S. 83-85. (K. Dorn cikke).

23. Széchenyi Györgynek 1691-es késő-renaissance jellegű, nagyon szép címere (jelenleg befalazva a főszékesegyház kriptájában) nyilván az esztergomi váron folytatott építkezéseinek az emlékköve.

24. Maximilian Schuchknecht sírköve jelenleg a főszékesegyház altemplomában a Bakócz kápolna alatti kriptarészben van befalazva. A vörösmárvány sírkövön csontváz látható, a fején tollas sisakkal, kezében kibontott irat-tekercs a felirattal, ettől jobbra és balra trófeák, lent a címer késő-renaissance sisaktakarókkal. Faragása lapos, még némileg késő-renaissance jellegű.

25. Bartholomaeus Riccia-t Lépőid (Nemzeti Újság. XV. 1. sz. 1933. jan. 1. 27. 1.) Gian Battista Ricca-val, a nagyváradi r. k. székesegyház tervezőjével azonosítja. Kérdés azonban, hogy ez a feltevés helytálló-e. G. B. Ricca 1756. január 2-án még Váradon dolgozott (Biró J.: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932. 31. 1.), Csáky Miklós prímás pedig 1757. május 30-án meghalt.

26. Pálinkás L.: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. Budapest, 1937. 51 — 61. 1.

27. Mindkét irat: Esztergom, Prímási gazdasági levéltár, a főszékesegyház építkezésére vonatkozó vegyes iratok.

28. Rémy, illetve Kühnel megbízatására nézve vö.: Edvi Illés Gyula: Az esztergomi főszékesegyház. Budapest, 1929. 12. 1.

Rémy tervrajza közölve: Zádor A. — Rados ].: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Budapest, 1943. 10. kép.

29. 1821. febr. 12. Bécs. Alagovich Sándor választott püspök, esztergomi kanonok jelentése Rudnayhoz Rémyvel és Kühnellel folytatott tárgyalásairól: „Adjicio hic etiam Elenchum veterum Barkóczyanorum Planorum, que D. Director Remi in unó volumine remittit ac de rite receptij in Sua declaratione quieta ei petit.” (Esztergom, Prímási Gazdasági Levéltár. A főszékesegyház építkezésére vonatkozó vegyes iratok.)

30. Packh fantáziája mindazonáltal az új felépítés után is tovább működött. 1827-ben oly romantikus stílusú terve, (Esztergom. — Dr. Zádor Anna közlése) készített a székesegyházhoz, amelyből a Bakócz kápolna teljességgel hiányzik. A kápolna problémáját valószínűleg újabb ,,translatio”-val kívánta megoldani.

31. Erre a kupolára nézve különféle ellentmondó tudósítások vannak. Meisermann (1877) és Győrffy (1886) vörösre festett fakúpról (kupoláról) beszélnek, az 1852-es Canonica Visitatio és az 1856-os Memoria márványról (rotunda marmorea Cupula insistit), az 1886-os Simor Emlékkönyv téglakupoláról. Az utóbbi tudósítás látszik a legmegbízhatóbbnak.

4 Balogh Jolán: Bakócz kápolna (18)

49