Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
források segítségével, hiszen Magyarországon a bronz-szobrászat nagy hagyományokra tekinthetett vissza (Márton és György kolozsvári szobrászok munkássága a XIV. század második felében166; Zsigmond király bronzszobra a budai Friss palotán167). Az ország gazdag réztermelésében168, különösképpen a Thurzók kezében lévő kiválóan művelt besztercebányai rézbányákban az anyagi feltételek is bőségesen adva voltak. A kápolnához szükséges réz kétségtelenül innen származott mind a kupola külső fedéséhez, mind a figurális domborművekhez. Az esztergomi renaissance bronzöntőműhely tagjai pedig nyilván ugyanúgy, mint a budaié, Olaszországból kerültek hazánkba és itt megtelepedve, hazai mesterekkel együtt folytatták a sok időt kívánó, hosszadalmas és bonyodalmas bronzöntési munkát.169 Közöttük voltak öntőmesterek, segédek, de egy-két szobrász is, aki a modelleket készítette a figurális domborművekhez. Nem közönséges mester lehetett, hiszen a XVII. századvégi „Informatio” szerint a domborművek Jézus életét (mysteria vite Christi) és a szentek képeit (Sanctorum imagines) ábrázolták, tehát jórészben figurális kompozíciók voltak. Az esztergomi érseki székhelyet egyébként — a budai palotához hasonlóan —- számos bronzszobor díszítette. Rudolf császár csapatai még 1595-ben is 10—12 darabot találtak belőlük170, amelyeket Giovanni Medici, az egyik csapatvezér vett birtokba. De Rudolf a maga számára követelte valamennyit, hogy győzelmi jelül felállíthassa Prágában. Lehetséges, hogy ezek a szobrok is — legalább részben — az esztergomi műhelyből kerülhettek ki. Úgy tűnik, hogy amint a renaissance kőfaragásban a budai központ után a századfordulón az esztergomi következett, ugyanúgy a bronzöntésben is ez volt a fejlődés útja. Nem lehetetlen az sem, hogy e két műhely között folytonossági kapcsolat állott fenn, esetleg személyeken keresztül is. Különleges műhelyt kívánt a kupola belső vasvázának és a teljesen vasból való laterná- nak az elkészítése. Hogyan és miképpen történt ez, erre vonatkozólag nincs adat. De a vas feldolgozásának a történeti fejlődése ekkor már kétségtelenül elérkezett arra a pontra, amikor ilyen feladat megoldhatóvá vált.171 Az előzmények megvoltak az olasz renaissanceban, technikailag a különféle gépezetekben172 és formailag a vasművesség számos kiváló emlékében. Magyarországon a vasművesség szintén magas fokot ért el. Technikai fejlettségét a hatalmas vízemelő gépezetek (Buda, Esztergom173), meg az óriásméretű edények174 bizonyítják, művészi színvonalát meg a vasajtók jelzik (Rudabánya175 stb.). És nyilván az sem véletlen, hogy ebben az időben a rozsnyói vasbánya az esztergomi érsekség tulajdonában volt.176 A stílus-elemzésen keresztül a kápolna építésének menetére, illetve a munkálatok időrendjére is fény derül. Ismerve gazdag, faragott díszítését, valamint technikai és művészi remeknek szánt kupoláját,nem elégedhetünk meg csupán egyetlenegy évszámmal177, a párkányfrízre vésett dedikációs felirat 1507-es dátumával. Ebből csupán annyi kétségtelen, hogy az 1506-os alapkőletételtől elkezdve 1507-ben eljutottak a párkányzatig. A folytatás, különösképpen a homlokzat felépítése a következő évre vagy évekre maradt, és csak azután került a sor a kupola megkonstruálására és a bronz domborművek öntésére, ami nyilván több évig tartott. Ezzel párhuzamosan folyhatott a sekrestye felépítése. A kápolna befejezése körülbelül az 1510-es évek elejére tehető. Mikor Bakócz 1511. október 2-án elutazott Rómába, feltehetőleg nagyjából készen állott. De az építkezésnek valami híja még akkor is lehetett, vagy Bakócz- nak még további tervei is voltak, mert X. Leo pápa 1513. szeptember 6-án kelt bullájában többek között azért adta a búcsúengedélyt a kápolnának, hogy „in suis structuris et edificiis debite reparetur”.178 A belső berendezés pedig csak ezután következett. A teljes befejezést mintegy a márvány oltár felállításának az éve, 1519 jelzi. Ugyancsak a stílus-elemzés eredményeinek a segítségével jelölhetjük meg a Bakócz kápolna helyét a renaissance művészet, közelebbről a renaissance építészet történetében. Jelentősége páratlan, akár egyetemes, akár magyar szempontból tekintjük. Az előbbi szemszögből nézve, mint a toszkán renaissance remeke, mint a centrális, kupolás épület-típus 42
