Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
a Bakócz kápolna homlokzati talapzat-domborművének motívumait, így például Laski János érsek (164. kép) és Grusczinszky János gnieznói síremlékein157 (1516—1517). A sokfelé szétszórt faragványok Ioannesnek és általában az esztergomi műhelynek igen kiterjedt tevékenységéről beszélnek. Ioannes művei oly távoli helyeken fordulnak elő, mint Menyő, Felső- Elefánt, Ráckeve és a lengyelországi Gniezno. Az esztergomi műhely tehát ekkor már országszerte, sőt a határon túlra is exportálta műveit. Előfordult viszont az is, hogy külföldről, Lengyelországból jöttek lapicidák Esztergomba. 1525-ben három olasz lapicida (trés lapicide Itali)158 járt itt, hogy az épülő krakkói Jagelló kápolna részére márványköveket fejtsenek. Látogatásuk azonban nem szorítkozhatott csupán a márványanyag beszerzésére. Az itt látott renaissance formák és motívumok is hatottak rájuk. Ezt bizonyítják a krakkói Jagelló kápolna déli oldalán, az archivoltok sarok-mezőinek delfines domborművei159 (163. kép), amelyek szószerint ismétlik meg a Bakócz kápolna hasonló mezeinek (79—80. kép) díszítését. Az esztergomi műhely természetesen Bakócz Tamás számára is tovább dolgozott. Egykori pesti házának feltűnően szép vörösmárvány címerkövét160 (Magyar Történeti Múzeum, utóbb Vármúzeum.— 165, 166. kép) Esztergomban faragták. Már a szokatlan kerek forma is világosan utal az esztergomi kápolna tondóira. Bár a pesti címer vonalvezetés és kompozíció tekintetében nem versenyezhet az esztergomiakkal, mégis erőteljes, egyszerű formáival nem méltatlan a műhely nagy hagyományaihoz. A címer-állat pedig roppant kifejező körvonalaival felül is múlja mintaképeit, még a hozzá legközelebb álló címerképet is, az oltárfülke baloldali pilaszterén (77. kép). A történeti kapcsolat is igen érdekes a két emlék között: a pesti ház Bakócz halála után, végrendelete értelmében, a kápolna tulajdona lett. A műhely későbbi fejlődését is nyomon követhetjük Esztergomban néhány faragványon. Az egyik vörösmárvány párkányfríz-töredéken (Kőtár — 168. kép), az állatfejben végződő finomrajzú indadíszen felismerhető a Bakócz-oltár szinte már késő-renaissance jellegű ornamentikájának (105—106. kép) a hatása, tehát nyilván 1519 után faragták. Bakócz utolsó éveiben készülhetett a szent- györgymezei villának161 a címerköve (169. kép), melynek pajzsa meglepően késői formákat mutat. Az esztergomi műhely stílusfejlődése Bakócz érseksége alatt nagy utat tett meg a palota ajtófrízétől kezdve, a kora-cinquecento jellegű kápolnán keresztül a szentgyörgymezei címerpajzsig. A Bakócz kápolna építésekor a kőfaragó műhely mellett bronzöntő műhelynek is kellett működni, hiszen a kupola bronz domborműveit csak helyben önthették. Nem ez volt az első bronzöntőműhely Magyarországon, melyben olasz és helyi mesterek renaissance stílusú bronzokat öntöttek. Mátyás király budai palotájának páratlanul nagyszabású bronzszoborsorozata huzamosabb ideig ott helyben működő műhelyt feltételez. Ezt a régebbi feltevésünket162 a budavári ásatások egyik fontos lelete is megerősíti. Előkerült ugyanis a Pallas-kút középső tartó építményének egyik szakasza, a gazdag renaissance ornamentikával díszített kocka- és korongtagozat, amelyek között az átmenetet bronzból öntött akanthus-levelek képezik. A márvány hazai, a faragvány tehát Budán készült, de ezzel együtt ugyanakkor itt Budán öntötték a vele szorosan összefüggő renaissance bronz-ékítményeket is.163 A budai műhely valószínűleg még Mátyás király halála (1490) után is tovább folytatta tevékenységét. A maros- szentannai harang szép plaquette-je (1497) a budai udvar művészetével függ össze.164 Talán Budán készült Nagylucsei Orbán egri püspök (J1492) bronz sírköve is, melyről 1494-ből okleveles adat van.165 Ilyen előzmények után könnyen kialakulhatott Esztergomban az a műhely, amely a Bakócz kápolna kupolájának bronzdomborműveit öntötte. Miután a reliefdíszes lemezek szorosan beleilleszkedtek a kupola szerkezeti vázába, teljességgel elképzelhetetlen, hogy ezeket másutt öntötték volna, mint Esztergomban. A domborművek nagy száma (96. db) is helyben működő bronzöntő-műhelyt feltételez. Nem véletlen, hogy éppen hazánkban már a második renaissance bronzöntő-műhely tevékenységét rekonstruálhatjuk az írott 41
