Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
ményeí voltak. A Bakócz-műhely korántsem volt az első renaissance kőfaragó műhely. Legkevesebb két évtized óta dolgoztak itt olasz kőfaragók, ennyi legalábbis kétségtelenül bizonyítható. Amennyiben az érseki palota dunai homlokzati vörösmárvány loggiája valóban Vitéz János érsek (fi 472) idejében épült, mint Bonfini145 állítja, akkor már korábban is megfordultak itt, de ezt sajnos az ásatási leletek eddig még nem igazolták. Az első keltezett renaissance emlék, Aragóniái János érsek címere146 1482-ből (a főszékesegyház kriptájában), hazai kőfaragó egyszerű munkája. Kevéssel utóbb készülhetett Aragóniái Jánosnak szirénpártól tartott címere, melyből csupán egy olasz vésőre valló, finoman faragott töredék147 (a főszékesegyház kriptájában) maradt fenn. Valószínűleg az írott forrásokban emlegetett Szent Mihály temető-kápolnához tartozott, melyet Aragóniái János engedélyével Alfarellus Ferratius148, esztergomi várnagy építtetett 1488 előtt „extra porticum scilicet Ecclesie sancti Adalberti cathedralis a parte Aquilonari... vna cum cimiterio adherenti...” Utóda Ippolito d’Este mind az esztergomi székesegyházban és palotában, mind pedig a maróti (Pilismarót vagy Marót puszta?) villájában építkezett. Magyar és olasz mesterek dolgoztak udvarában, az utóbbiakhoz tartozott Ciemente lignarolo fiorentino149 műhelyével együtt (1492. szept. 4.— 1494. márc. 16.), Stagio Fiorentino kő- és fafaragó (1494—95), Alberto Fiorentino kőfaragó (1495).150 Az ásatások számos kora-renaissance stílusú, a budai és a nyéki építkezésekkel összefüggő töredéket hoztak napfényre, amelyek részben Ippolito építkezéseihez tartozhattak. A gyü- mölcsfüzéres vörösmárvány ablakkeret a pesti plébániatemplom emlékeivel (1504—5, 1507, 1508—9) rokon, melyek közül a legkorábbit Nagyrévy András plébános, Ippolito egykori püspöki vikáriusa rendelte meg nyilvánvalóan Ippolito egyik kőfaragójánál, aki azután több évén át Pesten dolgozott.151 Ezidőtájt, a XV. század végén és a századfordulón az esztergomi műhely már jelentős lehetett. Tagjai között helyi kőfaragók is voltak, mint Gosztonyi András prépost182 (f 1499) és Garázda Péter (fi507) provinciális sírkövei bizonyítják. Névtelen mesterük a vésővel felborzolt, szemcsésen megmunkált háttéren lapos dekorációkat faragott és ezzel egészen új stílusváltozatot alakított ki, melynek több más emléke is maradt (vörösmárvány fülke-maradvány és még két töredék az esztergomi Kőtárban).153 A századfordulón Bakócz Tamás palota-építkezése is erősen föllendítette a műhely tevékenységét. A fennmaradt mészkő-töredékek, kiváltképpen a Bakócz-címeres kapu-fríz154 (167. kép) a legközvetlenebbül kapcsolódik a firenzei mintaképekhez. A Bakócz kápolna mestere tehát jól előkészített talajon kezdhette meg működését. A Bakócz-műhely jelentőségre nézve messze túlhaladta elődeit. A kápolna kőfaragói igen széleskörű tevékenységet folytattak, nemcsak a helyi szükségletet elégítették ki, hanem távolabbi helyekre is küldözgették szép, tetszetős munkáikat. Feltehetőleg a kápolna lapici- dái faragták a pécsi vörösmárvány tabernakulumot (154. kép), Szathmáry György püspök (1505—1522) számára, aki személyileg is közel állt Bakóczhoz. A tabernakulum kora-cin- quecento arányai, felépítése rokon a Bakócz kápolnáéval, a talapzati rész díszítése pedig közvetlenül kapcsolódik a kápolna homlokzati domborművéhez. A pécsi emlék egyben a műhely sokoldalúságáról és dekoratív stílusának nagy fejlődéséről is tanúskodik. Feltehetőleg már az 1510-es években készült. A kápolna harmadik kőfaragóját nagy valószínűséggel Ioannes Fiorentinus155-szal azonosíthatjuk. A lavabo maszkjai és a gyámkő angyalfeje széles arcformáikkal eléggé közel állanak a menyői kapu Désházy címerének portrait-fejéhez és a Forgách- család sírkövének (1515) címer alakjához (Felső-Elefánt, utóbb Gomba), Ioannes műveihez. A menyői kapu (162. kép), amelyet Désházy István esztergomi várnagy 1514-ben faragtatott, maga is a Bakócz kápolna erős hatásáról156 tanúskodik. Tulajdonképpen a kápolna sekrestyeajtajának (84. kép) változata, éspedig — a későbbi keletkezési időnek megfelelően — egyszerű diszkeden tagolásokkal, amint ez már a kápolna ampolnás fülkéjén (93. kép) is ugyanúgy megtalálható. Ioannes Fiorentinus sírkövein is gyakran felhasználta különféle változatokban 40
