Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
Pazzi szentélyében, hanem valamennyit. Ezzel tisztábbá tette az összhangot a lunetták és az ablakok körvonalai között. Még tovább ment egy lépéssel a Settimo-beli Badia52 mestere, aki a templom szentély-falait (117. kép) félkörívekkel tagolta és ezeknek vonalát ismételte meg a kerek ablakokkal áttört lunetta-mezőkben. Az ismétlődő ívek összhangja egyre jobban kezd kibontakozni; az az összhang, amely később annyira jellemzi a Bakócz kápolnát. Viszont a sarkokban találkozó pilaszterek problémáját sokáig nem tudták megoldani. Ez Albertinek sem sikerült. A Cappella Rucellai63 (1467) ebből a szempontból nem mutat előrehaladást Brunelleschi műveihez képest. A további fejlődés fontos állomása a pratói S. Maria déllé Carceri54 (119—121. kép), Giuliano da Sangallo műve (1484—1492—1506). Görög kereszt alakú alaprajzában (121. kép) a centrális épület gondolata teljes kibontakozásához érkezett el. Kupolás középterével és dongaboltozatos szárnyaival a Bakócz kápolnához is közel áll. Viszont ellentétes vele, hogy a középtér a mellékterekkel az élükkel befelé nyomuló derékszögekben találkozik. Éppen ezért belső kiképzése (119, 120. kép) távolról sem olyan egységes és nem olyan fejlett, mint az esztergomi kápolnáé. A pilaszterek közötti falmezők tulajdonképpen tagolatlanok, csak oltárok elhelyezésére szolgálnak. A lunettákat kissé merev módon négyszögletes ablakok törik át, a lunetták félköríves vakablakai kevéssé szerencsésen alkalmazott Brunelleschi- motívumok. Viszont nagy előrehaladás, hogy Giuliano da Sangallo a sarkokban élben találkozó teljes pilasztereket helyezett el. Giuliano egyik késői vázlatán55 (1500—1513) újból foglalkozott a görög kereszt-alakú tér problémájával (122. kép), de ebben is, kisebb változtatásokkal, a pratói templom típusát ismételte meg. A belső tér fülkés tagolásával viszont előkészítette a montepulcianoi Madonna di San Biagio templom56 felépítését (1518—1537). A Sangallókat megelőzően azonban a görög kereszt-alakú centrális térnek egészen más megoldását kísérelte meg Leon Battista Alberti a mantovai San Sebastianóban57 (1460), amennyiben a középtérhez a melléktereket nem teljes oldalszélességben kapcsolta, hanem megkeskenyítve, mintegy fülkeszerűen (123. kép). Ezzel elérte, hogy a közép- és mellékterek nem éllel kifelé, hanem éllel befelé forduló derékszögekben találkoznak. Ilymódon a terek között az átmenetet folyamatosabbá tette és az egész templombelsőt egységesebbé. Megoldása a Bakócz kápolna hasonló alaprajzát készíti elő. A templom belső tagolásában viszont egészen más irányt kezdeményezett, amely végül is a vatikáni S. Pietróhoz vezetett. Albertivel körülbelül egyidejűleg a mantovai S. Sebastianóhoz hasonló megoldáshoz jutott el Antonio Manetti és Antonio Rossellino a firenzei S. Miniatóhoz épített Cappella del Cardinale di Portogallo-ban58 (1461—1466). Alaprajza (126. kép) görög kereszt-alakú, a kupolás középtérhez fülkeszerűen kapcsolódnak a keskeny dongaboltozatos szárnyak, ilymódon a falak a középtérben nem éllel kifelé forduló derékszögben találkoznak, hanem ellenkezőleg, bemélyedő derékszögben. A sarkok azonban még mindig félbetört pilaszterekkel vannak kiképezve (124. kép). A lunetta-mezők félköríves ablakai a Sagrestia Vecchia motívumát ismétlik meg (125. kép). De Brunelleschi kápolnáihoz képest nagy előrehaladást mutat az oldalfülkék architektonikus kiképzése a pilaszterek közé foglalt lefutó archivoltokkal (124. kép). Ebben a S. Lorenzo fülke-szerkezete — késői Brunelleschi-motívum — ismétlődik meg, de új formában. Manettié az érdem, hogy ezt a tektonikus rendszert centrális térképzésre felhasználta. Később ugyanilyen elvek szerint építette fel, valószínűleg még maga Antonio Rossellino Nápolyban a S. Maria di Monte Oliveto mellé a Cappella Piccolominit59 (1470-es évek), sőt lényegesen tovább is fejlesztette, amennyiben a sarkokba élben találkozó teljes pilasztereket helyezett (127. kép). A Bakócz kápolna felépítésének alapmotívumai, különösképpen az alaprajz tagozottsága és az architrávos, pilaszteres kiképzés, már benne rejlenek Rossellino kápolnáiban, bárha ezek szabadabb, kötetlenebb szerkezetükkel még távol állanak a Bakócz kápolna szigorú tektonizmusától. 30 i
