Az esztergomi államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola évkönyve az 1937-38. tanévről, I. évfolyam (1938)
4 Az Í937—38. tanév történetéből. A zenekultúrának végre Esztergomban is megnyílt a hajléka, amidőn 1937 szeptember 10-én az államilag engedélyezett és városilag segélyezett Zeneiskolában 4 tanerővel és 19 növendékkel a tanítást megkezdtük. A város ugyan az egyébként is sok iskolateherre, a magas pótadóra és kedvezőtlen anyagi körülményeire való hivatkozással nem tudott egyelőre semmi pénzbeli hozzájárulást biztosítani, de rendelkezésünkre bocsájtott a Hősök-terén levő Szent István elemi népiskolában (egy 1930-ban emelt modern épületben) két teljesen kifogástalan tantermet fűtéssel, világítással és kiszolgálással. A Zeneiskola otthonának ekkénti biztosításáért, amellyel a kezdetet egyáltalán lehetővé tette, úgy a város polgármesterének, Glatz Gyulának, aki a Zeneiskola létezésének fontosságát felismerve, azt mindenben a lehetőségig támogatta, mint a város képviselőtestületének e helyen is kö- szönetünket nyilvánítjuk. * * Nemsokára kiderült, hogy a négy tanerő nem is olyan túlságosan optimisztikus szám, mert még szeptemberben 22-re emelkedett a növendékek száma, októberben pedig már 28-an voltak. Ez a szám novemberben 31-re és januárban 34-re emelkedett. A tanév folyamán összesen 37-en iratkoztak be, amely szám nemcsak a helyi viszonyokhoz képest, hanem országos viszonylatban is igen bíztató kezdetnek mondható. A Zeneiskolának a trianoni határokon is túl ment a híre és csehszlovák területről is járt be 3 növendék. A növendékek tanszakonkénti megoszlása meglehetősen aránytalan volt. Énekre beiratkozott 6, zongorára 28 és hegedűre mindössze 3. Az énekre beiratkozottak száma nem mondható kevésnek — sőt! Vannak Esztergomnál jóval nagyobb városok, régebben működő zeneiskolákkal, ahol még ennyi jelentkező sincsen.
