Az esztergomi államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola évkönyve az 1937-38. tanévről, I. évfolyam (1938)

Ellenben nagyon kevés volt a hegedűtanszakra jelentkezettek száma. Ennek egyik főoka abban rejlik, hogy a középiskolák zenekarainak vonós növendékei nem iratkozhattak be hozzánk, mert tanításukat a zenekart vezénylő karnagy látta el. A másik oka pedig az, hogy városunkban is van néhány nem hivatásos hegedűs, aki mellékfoglalkozásként hegedülni tanít, olcsóbban, mint a Zeneiskola és ezáltal elvonja tőlünk a hegedülni tanulók egy részét. De mi bízunk abban, hogy a közönség előbb-utóbb be fogja látni nemcsak a hegedűnél, hanem a többi hangszernél is azt a mennyiségi, de még inkább minőségi különbséget a haladásban, amit a Zeneiskolában való tanulás nyújt és las- sankint át fog pártolni hozzánk.

Kétségtelen, hogy minden újonnan megnyíló zeneiskolával szemben a közönség eleinte bizalmatlan. Előbb meg akarja ismerni a zeneiskolát, a tanárokat; eredményekre kíváncsi. Ez részben érthető is. De csak igen kis részben, mert hiszen zeneiskola csak állami engedéllyel nyílhat meg és csak állami (közoktatásügyi minisztériumi) ellenőrzés mellett működhet. Ez pedig azt jelenti, hogy kizárólag csak államilag képesített okleveles zenetanárok taníthatnak, vagy akiknek az állam a megkívántató képesítés igazolása esetén működési engedélyt ad. Továbbá a tanterv is hivatalos. Tehát bizalmatlanságra, hogy esetleg nem jó kezekbe kerülhet a növendék, nincs semmi ok.

Valószínűleg az évi 120 pengős tandíj is (amely ugyan havi részletekben is fizethető) meggondolásra késztet egyeseket. Pedig tudhatnák, hogy általában sohasem volt és sohasem lesz értékállóbb tőkebefektetés a nevelésre fordított kiadásnál. A lélek, a szellem, a test egymáshoz arányított harmonikus kiművelése volt minden időben a nevelés legfőbb célja. Mert a szellemi javakat és testi ügyességeket nem egykönnyen lehet elvenni valakitől. Ezek az értékek nem devalválódnak és nem mennek ki a divatból. Ma pedig már köztudomású, hogy egyik legfontosabb és legértékesebb nevelési eszköz a zene. Es a mi Zeneiskolánk nem üzleti vállalkozás. Akit mi tanításra elvállalunk, annak érdemes a zenével foglalkozni; annak a tandíja egész biztosan nem kidobott pénz.