Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)
27 Ezen kedvelt népszinmü közkívánatra még egyszer hasonló sikerrel és buzgalommal előadatván, mindkét előadás összes jövedelmei a zászló költségeire forditattak. Ezen előadásokon kívül, még egy minden tekintetben sikerült álarczos bál is rendeztetett, melynek jövedelmei szintén a zászló költségeihez csatoltattak. És midőn a szükséges összeg együtt volt, a zászló alakjára, színére és minőségére nézve, megindultak a tanácskozások, részint az elnök Kruplanicz Kálmán alispán lakásán, részint a főparancsnoknál, részint pedig az egylet lelkésze Pór Antal plébánosnál, s miután a zászlókérdés a folytatott élénk eszmecserék folytán végleg megoldatott, Pór Antal egyleti lelkész akkor országgyűlési képviselő, most esztergomi kanonok, volt szives annak elkészítését magára vállalni s ennek folytán azt a mai díszes alakjában és Ízléses kivitelében, Pestről 400 forint méltányos árban be is szerezni. A zászló kérdésnek ily kedvező és sikeres megoldása után előkészületek történtek annak ünnepélyes felszentelése iránt. Mielőtt azonban az e tárgyban megkezdett érdemleges tárgyalások befejezést nyerhettek volna, egy váratlanul bekövetkezett szomorú katastrófa a tűzoltó egylet összes figyelmét és tevékenységét teljes mérvben igénybe vette. Történt ugyanis, hogy az 1875—6-iki tél egész szigorral köszöntött be, s a Duna szokatlanul alacsony vízállás mellett sok helyen egészen fenékig befagyott, a miből a tapasztaltabb emberek egy kinem kerülhető árvíz veszélyre vontak következtetést. És az eziránt táplált aggodalom nem is volt alapnélküli; mert 1876-ban február hó első felében a Duna már oly aggasztó alakot öltött, hogy a tűzoltó egylet
