Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)
28 elérkezettnek látta az időt, az esetleg szükségessé válandó árvíz elleni védelem módozatairól tanácskozni s egyidejűleg elhatározni, hogy árvíz veszély esetén, a szerencsétlenségbe jutott lakosságnak személy válogatás nélkül, minden tekintetben segitségére leend. Mivégből, hogy működése a város hatósága által kirendelendő vészbizottság intézkedéseivel teljesen összevágó legyen s ez által a védelem minden irányban a szerencsétlenségbe jutott lakosság veszélyeztetett érdekeinek hathatós megóvására szolgáljon, főparancsnok indítványára az 187^ évi február hó 13-án tartolt csapat értekezletében elhatározta azt is, hogy szolgálati készségét a város tanácsának bejelenti s magát egészen a hatóság rendelkezésére bocsátja. Ezen egyhangúlag, meleg és élénk érdeklődés mellett hozott határozat folytán, a főparancsnok február hó 19-én 18. sz. a. Írásbeli előterjesztést intézett a város tanácsához, melyben a működő csapat 128 tagjának emberbaráti szolgálatát felajánlotta, s ámbár az árvíz veszély február 21-én elementáris erővel betört s a város délnyugoti részét sok helyen ölnyi, sőt 10 lábnyi magasságban is elborította s igy á veszélybe jutott lakosságnak az emberbaráti, segélyre — bárhonnan jött legyen is az, — mulhatlanul szüksége volt, mégis a tűzoltó egylet előterjesztésére, annak mihez tartása végett, a tanácstól határozat nem érkezvén, minek folytán az árvíz egész tartama alatt, önállólag, de az árvíz bizottság intézkedéseinek teljes szemelőtt tartása mellett s azzal egyöntetűen járt el s egész egy hónapig — a mig az árvíz tartott — folyton szolgálatban állván, számtalan helyen nyújtott segélyt a szerencsétlenségbe jutott embertársaknak, ez által is bebizonyítani akarván, hogy a tűzoltóságnak felebaráti jó indulata nemcsak a tűzoltás körüli segéd-
