Az esztergom kerületi betegsegélyező-pénztár jelentése az 1895. évről (1896)

4

Bevétel: Kiadás :

Egyenleg 1894. évről 1620 frt 16 kr.

Január

hó

1370

27

1993

frt

92

kr.

Február

510

n

94

n

708

»

44

»

Márczius

1617

17

1131

68

Április

íj

1133

48

1492

25

»

Május

»

1147

72

„

618

„

20

»>

Junius

1982

03

1024

55

Julius

»

1499

62

2230

J5

28

Augusztus

1443

46

»

713

>»

31

Szeptember

1922

„

70

»

1012

.1

71

7*

Október

1322

33

1618

28

November

»

1683

»

89

»

995

56

Deczember

1309

10

»

3145

86

»

A tagok száma az elmúlt évben 4735 volt, kilépett 2174, meghalt 12 tag, s Így deczember hó 31 én a tagállomány 2549 tag. A be- tegedések száma 4783, ebből a nem biztosított s ingyen kezelt családtagok száma 1211.

Tápdíjra az év folyamán 1131 esetben 10048 napra 3769 frt 89 kr.; gyógyszerekért 2272 frt 76 kr., temetkezési segélyre 283 frt 40 kr., kórház ápolási és szállítási díjakra 1795 frt 91 kr, bábák díjazására 57 frt és orvosok fizetésére 3266 frt 60 kr. folyósíttatott.

Összegezve tehát az 1895. évben már kifizetett, valamint az 1896. évben még a 95-ik évre szóló kifizetéseket, a pénztár a bevételezett 18562 frt 87 krból tisztán segélyezésre 13123 frt 29 krt adott ki, 1629 frt 76 krt tartaléktőke czimén téteményez le; ezenkívül pedig 897 frt 74 kr. vagyon-felesleg felett rendelkezik.

Ez eredményt annál is inkább megnyugvással terjeszthetjük a T. Közgyűlés elé, mert bár az első s részben második negyede az évnek folytonos küzdelmek és aggodalmak közt folyt le, végeredményében mégis ily fényes eredménynyel zárult. A pénztár történetében ez év a küzdelem és ebből levont tanulságok folytán nagyon emlékezetes és igen tanulságos marad. Az igazgatóság kutatta a baj forrását, s midőn azt felfedezte, iparkodott azt eltorlaszolni. Belátta az igazgatóság, hogy a gyógyszerészek — kiknek az év folyamán közel 3000 frt fizettetett ki ; kik a pénztár által olyannyira igénybe vannak véve, mert annak révén legalább 80 °/o oly elem keresi fel, mely azelőtt házi szereket használt — a pénztárral szemben nem eléggé méltányosak. Ennek folytán azon megkeresést intézte a gyógytárak tulajdonosaihoz, hogy jogos és méltányos kivánatát teljesítve, jelentékenyebb kedvezményt engedjenek.

Belátta, hogy az 1891. évi XIV. t. ez. a pénztárakat, homályos és