Az esztergom kerületi betegsegélyező-pénztár jelentése az 1895. évről (1896)
5 sokban ellentmondó czikkelyeivel nem eléggé védi, sőt egyes esetekben teljesen más érdekeknek szolgáltatja ki. Igen fontos e tekintetben a pénztárakra nézve — a kórházkérdés és magas ápolási díjak leszállítása. Ez utóbbira nézve rövid utón már történt intézkedés, amennyiben az igazgatóság megkeresést intézett a helyi kórházakhoz, a melyben tekintettel arra, hogy a pénztár az 1895. évben 1751 írt 77 krt fizetett e czimen, az ápolási díj leszállítását kérte. A törvény más homályos pontjai tisztázására az alapszabályok módosításának szükségességét, valamint az ügyviteli szabályok kidolgozását is szükségesnek tartotta az igazgatóság, melyek ez évben, teljesen a követelményeknek megfelelőleg, s a specziális helyi viszonyokhoz alkalmazva el is készültek. A könyvvezetés egyszerűsítése is kimondatott, mert a minisztérium által előirt egyéni főkönyv, mely már az első évben 5000 taggal 5 vaskos kötetet tett ki, elégtelennek, a könyvek nagyságánál és terjedelménél fogva az iroda kicsinynek, az 5 álló író asztal kevésnek bizonyult, valamint a komplikált s nehézkes könyvvezetés mellett az ügyek rendszeres és gyors elintézése csaknem lehetetlennek mutatkozott. Ennek következtében az igazgatóság új, egyszerű, könnyen áttekinthető könyv- vezetést rendeztetett be, az egyéni főkönyvek vezetését, mint hasznavehetetlent beszüntette, s helyébe a munkaadók főkönyvét, uj nyilvántartási jegyzéket és a tagok részére repülő lapokat vezetett be. Az uj- könyvvezetés által, a munka egyszerűsíttetvén, a roppant ügyhalmaz könnyű szerrel vált elvégezhetővé. Mindezen intézkedések csak az ügykezelést segítik elő, de nem biztosítják a pénztár fenállását, amiről ■— tekintve olyannyira üdvös czélját és magasztos rendeltetését — különösen kellene gondoskodni. Nagyon indokolt volna, hogy a kormány és a törvényhozó testület állandó figyelmére méltassa és jóakaró támogatásban részeltesse ez intézményt, hogy igy a betegsegélyző pénztárak felvirulása után a munkások helyzete, a szegényügy, valamint a balesetek elleni biztosítás kérdése is előtérbe léphessen a szocziális alkotások mezején. A ki a betegsegélyző pénztárak kérdésével foglalkozik, az tudni fogja, miszerint ahhoz, hogy ezek virágozhassanak, a nagy taglétszám okvetlenül kell, miért is különösen kívánatos lenne, hogy a különféle gyári, magán vállalati, ipartestületi stb. pénztárak és bányatársládák megszüntessenek s a kerületi betegsegélyző pénztárakba olvasztassanak. Ez által elérhető lenne, hogy 1) megszűnnének a kétszeres, sőt háromszoros és négyszeres adminisztraczionális kiadások ; 2) biztosítva lenne a tartaléktőkék összegének letétele, a mely kötelességnek a kisebb pénztárak nem képesek megfelelni; 3) kisebb járulékkulcs mellett nagyobb bevétel volna elérhető, s végre 4) a tartaléktőkék nagy összegé-
