Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)

9

leányiskolának koronáját; fájdalmas megdöbbenést keltve mindenütt, ahol a megboldogultnak egyéniségét ismerték, megrendítve és mélységes bánatba borítva azok lelkét, kiket a boldogult minden áldozatra kész szeretettel szeretett, alig pótolható veszteséget okozva azon szent ügynek, melynek hivatásos és példányszerű szolgálatában nemes egyénisége és munkás élete lassú áldozattal felemésztő magát.

A megboldogult 27 évig működött a tanítói pályán és ebből az időből 21 évet szülővárosának szolgálatában töltött, mint az elemi leányiskola igazgató-tanítónője. Ezen állásában, hova embertársainak, a nemes város közönségének bizalma helyezte, erre a bizalomra érdemes, igaz, egész ember volt. Nemes egyéniségének képét reányomta az intézetre, melynek életszálai leikéből indultak ki és ugyanoda futottak össze. Ez iskolának fejlődése, virágzása és értéke lényével, munkásságával összeforrott.

Azon kevesek közé tartozott, kiket az Alkotó kiváló kegyelme egyenesen a tanítói pályára hívott meg és akik leikök egész melegével csüggenek hivatásukon.

Egyénisége, lelkülete, tehetségei, ame