Lánczos Zoltán: Adalékok Komárom vármegye útjainak történetéhez. Kézirat (1975)

- 12

A honalapitós és a XIII* század közötti időszakra vonatkoztam a hazai és igy a Komárom megyei útviszonyokra néz- vé is igen eltérőek a vélemények* A hazánkon keresztül menő, keletre irányuló kereskedelem határozott útvonalát - az ellentétes, nem egybehangzó leirások alapján - nehéz megjelölni* Ennek oka a rendkivül csekély számú okleveles adat* Ez a körülmény tág teret adott az e téren kutatók számára, hogy hipotéziseket állitsanak fel. A különböző kombinációkból nehéz, mondhatni lehetetlen leszűrni a valóságot. W*Heyd volt az első, aki viszonylag elfogadható bizonyitékokkal támasztotta alá a keletre irányuló tran- sitó útvonallal kapcsolatban felállított elméletét, /l./ mely viszont csak a középkori állapotokat igyekezett rekonstruálni.

A honfoglalás idején és I*István korában a legsűrűbben lakott terület a Kis-Alföld, valamint Somogy- és Fejér megyék alföldies jellegű tájai voltak. Abban az időben az Alföld legnagyobb része árvizes, vagy futóhomokos terület, földművelés nélkül, s az állattenyésztők is nomád pásztorkodást folytattak. /2./

Minden valószinüség szerint nomád pásztorkodést űztek a fent emlitett megyék, valamint a Kis-Alföld területén is, de a halmokon földművelés is folyt, hiszen ezzel kapcsolatban már a rómaiak idejéből is maradtak reánk bizonyitékok. /%/

A Kisalföldet a Dunántúl alföldies jellegű részétől a Bakony Vértes- és a Gerecse hegység erdős rengetegei választották el egymástól és e két terület között a legkényelmesebb átjáróul a Móri völgy kínálkozott• Ezen át vezethettek az első utak északra, a Duna irányába, Győr és Esztergom felé. /4./ A Móri völgynek köszönhette keletkezését Székesfehérvár, melyet azonban a Duna és a felvidéki völgyek viziut- jai révén Esztergom Mér a XI. században, úgy is mint gaz-