Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Amikor a tatárjárás után IV. Béla - részben erőszakos telepí­téssel -félig-meddig Óbuda és Pest összevonásával megépíttette s benépesíttette a budai Várhegyet, a szerényebb, régebbi királyi kúria még a nagy király alapítását, a budavári Nagyboldogasz- szony-templomot vallotta királyi kápolnának. Egy bizonyos! 1349-ig a budai Várhegyen királyi házi kápolna nincs. 1349-ben Nagy Lajos - nem a Várhegy déli végén, hanem itt, északon — a Kammerhofban építteti meg s szentelteti fel a Szent Márton királyi házi kápolnát. Kumorovitz B. Lajos szellemes, igazán meggyőző érveléssel azt igyekezett bizonyítani - Gerevich Lász­ló elméletével meglepő összhangban s időbeli egyezésben —, hogy egy 1366. évi, helymegjelölés nélküli királyi kápolnaalapí­tás a budai déli palota házi kápolnájára vonatkozik. Meglehet. Bár ugyanúgy vonatkozhatik Diósgyőr, Zólyom, Végles vagy Visegrád valamely királyi házi kápolnájának alapítására is. Mindenesetre: a budavári déli palota altemplomos kápolnájá­nak sem kapubejárata, sem szentélyablaka nem korábbi a XV. század húszas éveinél. Helye, rendeltetése szerint is Zsigmond építkezéseinek tipikus példája. Bizonyos, hogy a budai déli palota s annak második házi kápolnája Nagy Lajos uralmának végső időszaka és Zsigmond uralmának eleje között keletkezett. Ez az építészeti adat azért fontos, mert ez a királyi házi kápolna s a vele szoros kapcsolatban álló, 1410 körül Zsigmond király alapította Szent Zsigmond prépostság vált a késő középkori udvari-egyházi műzene közép­pontjává.24 A jól dotált, jómódú Szent Zsigmond káptalan, amely voltaképpen a kicsiny palotai házi kápolnának egyházi, gazdasági és zenei mögöttes birodalma volt, alapításától fogva a török végleges (15 26-ot követő, 1541-től kezdődő) megszállásá­ig a budai udvar egyházi múzenéjének központja lett. 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom