Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
orgonamester testvért a2 Apostoli Szék legátusának üdvözlésére a szigeti apácák konventjébe.. .])'47 Amennyiben forrásunk hiteles, akkor itt kétségtelenül orgonáról van szó. (Az organont vagy az orgánumot ugyanis a középkor latinitása az énekhangra is alkalmazza.) Forrásunk megjegyzi: Albinus fráter, az orgonamester, az orgona működtetésére - ad servicium functionis organi - hat tanítványát viszi magával. 1327-ben Sebestyén fráter, aki a pécsi domonkosoknál tanult, s ott az orgonálás művészetét sajátította el, arra kapott megbízást, hogy a Nyulak szigete domonkos apácakolostorában vegye át a megvénhedett Péter fráter orgonamester feladatkörét. (Pétert „propter gravitatem etatis” helyezi nyugalomba a rend.)'48 Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Nyulak szigeti domonkos apácakolostor, Szent Margit otthona, az 1250-es évektől a XIII. század végére az országnak leggazdagabb kolostorává lett, érthető, hogy itt találkozunk orgonaművészetünk múltjának első és ilyen tömeges emlékeivel! Nem kérdés ugyanis, hogy a XIII. század végi Magyarországon az orgona az egyházművészetnek még fényűzésszámba menő ritkasága. Hiszen száztíz évvel az első margitszigeti adat (1288) után, 1397-ben az esztergomi Szent István-egyházban tartott Canonica visitatio jegyzőkönyve meg sem emlékezik semmiféle ottani orgonáról. Ez az esztergomi Szent István vértanú egyház pedig prépostság volt! Azt, hogy ekkoriban Esztergomban mégis volt orgona, nem az 1397. évi Canonica visitatio hitelesíti, hanem az, hogy a káptalan egyik kanonokát Laurentius Orgonasnak, vagyis Orgonás Lőrincnek hívták.I4’ 147
