Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

OrgonAk a xiv. században

Magyarországi Szent Erzsébet idézett imádságos könyvének orgonaábrázolása után 1367-ben a Pozsonyban miniált ún. Gyulafehérvári-kódexnek egyik miniatúráján látjuk a következő magyarországi orgonaábrázolást. A képen egy férfiú - alighanem maga a vesztfáliai eredetű Henrik, a Pozsony megyei Csukárd plébánosa, egyben a kódex feltételezett miniatúrafestője - kéziorgonán muzsikál.'50 A kódex felfedezése és az abból adódó következtetések megalkotása Hoffmann Edit érdeme. (Hoffmann Edit feltételezte azt, hogy ez az ábrázolás magának Henriknek önarcképe. Ha így áll a dolog, Henrikünk sokoldalú ember lehetett: plébános, orgonista és kódexfestő egy személyben.)

Hasonló kéziorgona-ábrázolással találkozunk Zsigmond király (13 87-1437) egyik vésett elefántcsont nyergének motívumai között is.'5' Ezen a véseten a finom, hordozható hangszert ugyanúgy gyengéd női kéz szólaltatja meg, mint ahogyan hölgy muzsikál a - nyergünkkel közel egykorú - Bécsi Udvari Kártya egyik lapján is.

Ami viszont a vitatott hitelű „Kassai-kódex” adatainál kézzelfoghatóbb bizonyosság: 1370-ből tudjuk, hogy a nagyszebeni székesegyháznak már volt orgonája.

Sőt ismerjük az egyik nagyszebeni orgonakészítőnek, bizonyos Renysper Istvánnak nevét is. Renysper 1367-ben azért perelte be a leleszi prépostot, mert a prépost az orgonakészítő adósa maradt. Az adósság negyven forint volt, s egy - szerződésben kikötött - ló."2

Új orgonák elhelyezése, az orgonát hordozó orgonapad építészeti kialakítása együtt járt a régi templomok kisebb-nagyobb átépítésével. Késő gótikus templomainkban - néha még az egyhajós falusi

148