Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Milyen meglepő dolog! Mind Monte Cassinót, mind Sankt' Gallent egyaránt megostromolták kalandozó eleink! És száz esztendő sem telt belé, éppen itáliai és németföldi bencések - Sagredói Szent Gellért és Regensburgi Arnoldus - vállaltak döntő részt a magyarság megtérítésének munkájában.

így aztán a XI. század magyarjainak országában ugyanazok a kantilénák csendültek fel, mint amelyeket a IX.-ben e magyarok nagyatyái némítottak el Monte Cassinóban és Sankt Gallenban.

A püspöki, káptalani és kolostori scholák lettek a középkori írásbeliségnek, tudománynak, muzsikának fenntartói és terjesztői. Jelentőségüket még akkor is megtartották, amikor a XII. századtól fogva rendre-másra megnyíltak Itália, Gallia, Germá- nia egyetemei.

A püspöki és kolostori scholák mellett a vokális egyházi zene másik kirepítő fészke a kanonokság intézménye volt. A VIII. században a metzi Krodegang (Chrodegang) szabályozta a papság kanonoki testületekben való együttélését. O tette hivatásukká a mise közös végzését. Ettől fogva a nem püspöki templomok mellett is egyre több káptalant alapítanak.

Az énekkaroknak s az egyházi műzenének igénye nemcsak érseki aulákban, de a világi uralkodók udvaraiban is feltámadt. Már Nagy Károly emeltetett egy kisebb capellát aacheni palotájában.2

Hazai mását - mintegy kétszáz esztendős késéssel — Szent István építtette meg Esztergomban.5

S földünkön Szent István esztergomi és székesfehérvári alapítását követte Orseolo Péteré (Óbuda, Szent Péter egyház), Aba Sámuel királyé (Feldebrő), majd szerte az országban a capella

68