Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Tudomány. 1975. (30. évf.) 37. sz. (1750-1755) „Az új orgona -írja Szigeti K. - csodálatos gyorsasággal terjedt el Magyarországon. Ismeretét II. Ulászló udvari orgonistája (1516-ig), Grünpeck József (ti. Bécsből) hozhatta Budára, s ott tanulták azt meg a magyar orgonások. így többek között Stek János pécsi kanonok, akit 1517-ben, alig két évtizeddel az első regiszterorgona megszületése után Zágrábba hívtak, hogy ott az orgonát »a most feltalált új regiszterekkel« bővítse.”

213. Fraknói Vilmos: Műtörténeti adatok II. Lajos király 1525. évi udvari számadásaiból. Archeológiái Közlemények, 10. (1876) Új folyam: 3., 55.

214. Fekete Lajos: Buda a török korban. Budapest, 1944. 87.

215. Századok, 9. (1875) 155.

216. Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. (Budapest, 1915.) 431.

217. Kropf Lajos: Adalékok a régi magyar zene történetéhez. Századok, 40. (1906) 552. Vö. Chailley, Jacques: Histoire Musicale du Moyen Age. Paris, 1969.

IV. UDVARI MUZSIKA (MUSICA AULICA)

1. Kollányi Ferenc: Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis, anno 1397. Történelmi Tár, 1901. 79., 81., 99.

2. Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok oklevelei. . . I. 49. 1. 153. sz.

3. Szentpétery: I. 55. 1. 182. sz.

4. Szentpétery: I. 57. 1. 187. sz.

5. Rajeczky id. m. id. h. - Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei. Budapest, 195 5. 90.

6. Wellner, Fr.: Die Troubadours. Leipzig, 1942. 67.

7. Vass József: Hazai és külföldi iskolázás az Árpád-korszak alatt. Pest, 1862. 108. (A Sammlung von Minnesingern aus dem schwäbischen Zeitpunkte, Zürich c. műre hivatkozik. E munkát nem állt módomban tanulmányozni.)

8. Újabb - Békefi Rémig, majd Domanovszky Sándor óta - csaknem 40 éve alig van!

9. Vass id. m. 116. („Az erdélyi Klingsor Miklós mint világi ember a hittudományban is nagy jártasságú volt.”) Menken: Scriptores rerum germanicarum, Tom. V., columnae 233 3. - Theodericus: Vita Sanctae Elisabethae. (Canisius: Antiquae lectiones. Tom. IV. Prag. 118.)

10. „. . . Habitabat tunc in partibus Vngariae in terra, que Septem Castra vocaba- tur, nobilis quidam et dives. .. vir philosophus, litteris et studiis saecularibus a primaevo aetatis imbutus. . . Hie Magister Clingsor nomine...” (Lakott pedig Magyarországnak egy táján, Erdélyben, nemes és gazdag... bölcs férfiú, a legkisebb ifjúságától fogva az irodalomban és a világi tudományokban járatos... Ezt a mestert Clingsornak hívták. . .)

388