Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

11. Ortvay Tivadar: Pozsony története. I. 265.-Gombos id. m. Auctor rythmicus vernaculus: De vita Elisabethae landgraviae Thuringiae (obiit 1231) 316. laptól.

12. Motz Atanáz: Oswald von Wolkenstein élete és költészete tekintettel magyar vonatkozásaira. Budapest, 1915. - Langosch, K.: Die deutsche Litteratur des Mittelalters. Berlin, 1955.

13. Heinrich Gusztáv: Etzilburg és a magyar hun monda. Budapest, 1882. - Eckhardt Sándor: Sicambria. Minerva, 1927. évf. 4-10. sz. 184. - De ehhez a körhöz kapcsolhatnók még XIII-XIV. sz.-i személy- és helynévadásainknak egyes emlékeit is. A Nagy Sándor-regényt nem egy középkori Alexanderünk őrzi. Achillesünk is akad Éhellős formában. Shogy Trisztán és Izolda mondája sem idegen, XIII. századi Trisztán személyneveink s a belőlük eredt helynevek (Terestyén, Tereske) a bizonyság rá. Meg az: az egyik Frangepán kisasszonyt még a XV. század végén is Izoldának keresztelik. De akad Sybillánk is, mégpedig a XIII. század végi Budán. Mindezeket a beszélő személy- és helyneveket, mint a művészettörténet, irodalom és költészet alkalmazott gyakorlatát, érdemes lenne egyszer kritikailag is számításba venni.

14. ZolnayL.: István ifjabb király számadása 1264-ből. Budapest Régiségei, XXI. (1964) 99., 101., 108. - Éppen mert a jokulátor ilyen jól öltözött, helytelen Gerevich Tibor fordítása. Ő eme jokulátort bohócnak tartja. Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. Budapest, 1938. 240., 242.

15. MTA Kézirattár, Föglein-hagyaték, MS 5223. doboz (Osztroluka, Osztro- luczky jelzet), 1280. és 1286. év. Címerünk: Csergheő von Nagy Tatskánd, Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn. V. Nürnberg, 1893. 42-43. és 27. tábla 114.

16. Zolnay L.: Vadászatok a régi Magyarországon. Budapest, 1971.

17. Kedvelhette a magyarokat. A királyasszony várát, Pozsegát, az oligarchák támadása ellen 1290-94 körül Kürtösi Radon fia, Mike ispán mint várkapitány oltalmazta meg. Ezt a hősi tettet III. Endre király örökíti meg abban az oklevélben, amellyel egy zólyomi nagybirtokot - a később Mikelehotájának, Alsó és Felső, Mikefalvának, majd Alsó és Felső Micsinyének nevezett falvak területét - Mike ispánnak adja. (O. L. Beniczky Család lt. 1296. év)

18. Századok, 3. (1969) 387.

19. A Mátyás-kálvária mellett legnagyobb jelentőségű műtárgyunk a pozsonyi klarisszáktól (az óbudai klarisszák örököseitől) a XVIII. század végén Batthyány József esztergomi érsek birtokába került. A prímás - ahelyett hogy egyházára örökítette volna - családjára hagyta az egyedülálló műremeket. A Batthyányak 1867-ben, a kiegyezés évében a párizsi Rothschildoknak adták el. Utóbb a New York-i Metropolitan Museumba került.

20. S. Mihalik: Problems concerning the Altar of Elizabeth, Queen of Hungary. Acta Históriáé Artium, Tomus X., fasc. 3-4. Budapest, 1964. 248-298.

21. A duda a XV. században is „udvarképes”: Haraszti Emil: Zene és ünnep

389