Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

közt ezt a zenekart örökölte meg Báthori Zsigmond is. Az ő 15 88. évi meggyesi beiktatásáról jegyzik fel:

„...szép motettákat énekeltek, majd Báthori István fúvós zenészeit sorakoztatták fel.'.. A fejedelem által adott lakomát dél után fél kettőkor kezdték meg s az este tíz óráig tartott. Közben a kastély udvarán trombiták harsogtak és a dobokat verték, ez alatt az asztalnál Báthori István olasz muzsikusai zenéltek...”

Báthori Zsigmond udvarának zenei műveltségét dokumentálja Girolamo Diruta perugiai zeneelméleti írónak 1593-ban, Velencében megjelent műve.14 Girolamo Diruta Perugino a Szent Ferenc nevét viselő konvent frátere, a chioggiai dóm orgonistája volt. Műve, amely az Erdélyre utaló II Transilvano nevet viseli, az első ismert orgona-, illetve billentős hangszer iskola. Diruta ezt a tankönyvét 1593. április 10-én ajánlotta Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek.

A szerző utóbb, 15 97-ben, műve második kiadásában dicsőítő himnuszt zeng a hangszerek királynőjéről, az orgonáról. Ezután a következő lapokon bizonyos Claudio Merülő di Coreggio levéllel fordul az olvasóhoz, és melegen ajánlja az olvasó muzsikus figyelmébe Diruta munkáját. Ezután pedig párbeszédes formában következik maga a mű, teli hangjegyes magyarázatokkal, úgy, amint ez a XVI. század zeneelméleti tankönyveinek szokása.

És noha Diruta művének zenei példái nem utalnak hazai, magyar, erdélyi muzsikánkra (a kor jellegzetes itáliai zenei stílusát képviselik), mégis Erdély műveltségbeli viszonyaira utal ez a traktátus.

Érdemes egy percre felidézni Diruta művét.

3D