Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A Diruta-féle orgonaiskola dialógusának személyei közül az egyik erdélyi ember. (O a Transilvano.) Magyarunk éppen a húsvéti ünnepekre érkezik Velencébe. Itt fel akarja keresni fejedelmének, Báthori Zsigmondnak egyik ismerősét, Melchiore Michele lovagot. Ahogyan a Transilvano Velence utcáin sétálgat, és élvezi az ünnep hangulatát, belebotlik a keresett lovagba. Néki azonnal elmondja: miért jött a lagúnák városába. Báthori Zsigmond azért küldte őt Velencébe, hogy a fejedelem számára zenedarabokat és iskolákat szerezzen be. Hiszen közismert, hogy Erdélynek ifjú fejedelme őszinte tisztelője a múzsáknak, a muzsikának. Hangsúlyozza a Transilvano: olyan iskolákat kell beszereznie, amelyekből a különböző hangszerek kezelését meg lehet tanulni. Mellékesen említi, hogy éppen a legnemesebb hangszernek, az orgonának kezelésére nézve nem kapott eddig ilyen művet. Azt is elújságolja fejedelme velencei barátjának, hogy beszerezte Claudio Merülő Canzoni alia francese c., 1592-ben megjelent kottáját. Egyben arra kéri a lovagot: hozza őt össze Diruta mesterrel, mert szeretné megismerni Diruta orgonaoktatási módszerét.

Ennyi köntörfalazás után végre is a Transilvano találkozik Dirutával, aki el is vezeti erdélyi atyánkfiát a Frari-templomba. Itt Diruta, immár hangszere mellett elmagyarázza: miképpen lehet gyorsan elsajátítani az orgonajáték művészetét.

Másik, Erdéllyel s a Báthoriakkal kapcsolatos XVI. századi emlékünk, Báthori Endre bíboroshoz fűződik.

Báthori István lengyel királlyá választása után unokaöccsét, a tizenhét éves Báthori Endrét egy ideig lengyelországi udvarában neveltette. 15 83-ban azonban, amikor István király küldöttséget menesztett Rómába, a pápához, a követségnek egyik tagja a fiatal Báthori Endre volt. (A másik Stanislaus Reska, Endre mentora.)

3 52