Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

1264-ben István ifjabb királyunknak felesége, a világszép Kun Erzsébet ugyanolyan luccai selyemből varrat ruhát jokulátorá- nak, mint amilyenből a király káplánjainak öltözetét varrják.227 S ugyanakkor, amikor holmi mimusok, hisztriók, jokulátorok ellen a budai zsinat kemény végzeményeit hozzák, Kun László király hisztriójának, Zymannak a Zólyom vármegyei Osztroluka falut adja adományba.228 (Igaz, ugyanez a Kun László volt az, aki 1279-ben a budai várkapitánnyal szétugrasztatta a kárára Budán zsinatoló papságot.)

Bizonyos, hogy ez az igric-, énekmondó réteg az, amely átmenti a népzenét s a néphagyományt. S nálunk, ha küzdenek is ellenük, kései utódaikat még azoknak az énekmondóknak személyében is megtaláljuk, akik Mátyást asztalánál anyanyelvűnkön szórakoztatják - hősi ősöknek énekes históriáival.

Az írásbeliség elterjedésével a históriamondásból históriaírás lett. S éppen a mi Anonymusunk példája mutatja legjobban, milyen hevesen és féltékenyen küzd a kolostori kompilációk történetírója az apáról fiúra szálló szájhagyományt átörökítő igric ellen. És habár az udvari vándordalnokok ki is szorítják a népi énekeseket, egészen nem tudják pótolni őket.

Az udvari énekmondók nem vetődnek el piacokra, még kevésbé pedig katonai táborokba. A népi, falusi-városi jokulátorokat pedig ott is megtaláljuk.

Városi muzsikusaink jogállása

A magyarországi városok - kiváltságaik által — erősen különböztek a nemesek uralta, jobbágyság lakta vidéktől. És zömük etnikum dolgában is különbözött az ország vidékeinek lakosaitól.

3 27