Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
Ha a városoknak eredete, lakosságuknak származása más és más volt is, nagyjából rokonok egymással azok a városjogok, amelyeket a XIII. századtól fogva a magyar királyok privilegializáltak. A városok így - nemegyszer idegen, német, francia, vallon, olasz etnikumaikkal - valóságos kis államaivá váltak a nagy államnak. Polgáraik joga itt-ott vetekedett - másutt akár meg is haladta a nemesség jogait. A magyar, a szláv s a román lakosság jobbára kívül rekedt a városok falain s a városalkotmányok bástyáin. De az is megesett - például Kolozsvárott és Budán 1438- 39-ben, Kassán a XVI. században -, hogy a magyarok csak véres zendülés után csikarták ki a német polgársággal egyenlő jogot. Besztercebányán - de másutt is - a magyar s a szlovák lakosság egymással lépett frigyre a teuton gőg ellenében. (1612-ben Thurzó György nádor előtt Besztercebánya német, magyar és szlovák lakosai abban állapodtak meg, hogy a magisztrátust egyik évben a német, másikban a magyar és a szlovák polgárok választják. Ekkor rendelik el, hogy a magyar s a szlovák polgárok fiait is be kell fogadni a szabók, vargák és mészárosok céhébe.) Mindezt azért mondom el, hogy lássuk: a zenészeket a középkoron át legsúlyosabban sújtó és megbélyegző statútumok nem magyar vidékeken, legkevésbé sem falvakban, hanem - jórészben szász, német nemzetiségű - városokban születtek meg. A XIII. században telepített német városainknak jogrendje - majdnem kivétel nélkül - a sváb és a szász városoknak jogcsaládjához kapcsolódott. Azoknak derivátumai voltak a magyar városok jogkönyvei, megannyi helyi szokással, ízzel. Ez azután a magyar- országi városéletnek minden művelődési jelenségén, így zenei életén is tükröződik. A főváros, Buda sem kivétel! Ezek a rendelkezések azután a sváb és a szász jogalkotások 328
