Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Nem is az volt a kérdés, hogy hol kapnak hóhért. Hanem az: hol kapnak újabb trombitást?

Ugyanis, amint a többi művésztárs, a többi város toronyze- nész-társadalma megtudta a kegyetlen ítéletet, a bártfai mesternek veszedelmét, elhatározták: sztrájkba lépnek. Egy részük attól tartott, hogy kivégzett társuk örökén nem lesz kellő tekintélyük.

Más részük pedig tartott - a többiektől. így aztán egyetlen toronyzenész sem volt hajlandó elfoglalni a bártfai mester leendő örökét.

Végül is Bártfa - még a kivégzés végrehajtása előtt - a bártfai toronyzenészlegényeknek kínálta fel a vezéri kürtöt. Visszautasították. Végül még a fővesztésre ítélt toronyzenészmesterükkel szolidáris - alig gyakorlott - toronyzenészinasok is megtagadták az irigyelt tisztség betöltését.

A bártfai tanács végül is - hogy szégyenszemre toronymester nélkül ne maradjon - szabadlábra helyezte a halálra ítélt torony- zenészmestert. Azzal, hogy a jövőben jobban vigyázzon nyelvére. Meg a tüzekre is.222

A várakban is hasonló a trombitásoknak szerepe. Jobbára ők látják el a toronyőri szolgálatot is. A gazdát s a vendégeket ünnepi szignálokkal üdvözlik. A hívatlan látogatót, a végvárak alatt ólálkodó törököt, martalócot vészjellel, riadóval. Menyegzőknek, táncoknak kísérete is az ő feladatuk. Ok játsszák a végvári világ szerenádjait, a hajnalköszöntőkef.

Színes képünk maradt az utóbb kivégzett Nádasdy Ferenc fényes sárvári udvaráról. 1658-ban itt külön asztala van a muzsikásoknak. Ez mindjárt a dajkák asztala után következett. Köztük ült a nádor tizenkét magyar főtrombitása... A számadás három diszkantista diákról is megemlékezik. Ezek aztán az egész asztal népe előtt énekelgettek. A toronyőri tisztet ellátó főtrombitások-