Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
alatt az asztalt - amely ezüst vala - az őt kísérő barbárok felemelték, s úgy tartották...” Közbevetően jegyzem meg: a hun lányok fátyol alatt való vonulásának, dalolásának szokása a bizánci fragmentum magyar publikátorát, Szabó Károlyt 1873-ban a palóc leányoknak akkor még dívó pünkösdölésére emlékeztette. Pünkösd napján ugyanis - írja Szabó - hét vagy nyolc palóc leány csapatostul házról házra járt. Egyet maguk közül - ki kezében kosarat vitt -, amikor a házakba léptek, cifra kendőkkel, fátylakkal lepleztek el. Ezután eldaloltak egy köszöntőt, s csak akkor vették le a kendőt a leány fejéről, amikor azért ajándékokat kaptak. így mentek házról házra. Keresztényi elemekkel átszőtt pogány köszöntőjük ez volt: Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja! Holnap lesz, holnap lesz a második napja! Jó legény! Jó legény! Jól megfogd a kantárt, Ne tipord, ne taposd a pünkösdi rózsát! Szálljon házatokra az egek harmatja, Mint azelőtt szállott az apostolokra.12 De térjünk vissza még egy röpke percre Attila hun király udvarába. A király lakomája után vagyunk. Újra csak Priszkosz a narrátorunk: „Estére kelve fáklyákat gyújtottak, s két barbár lépe be Atte- lásszal szembe. Attelász harcait, győzedelmeit s hadi erényeit énekelték meg maguk készítette dalokkal. S a vendégek szemüket rájuk függesztették. Egyesek magukban a dalokban gyönyörködtek. Mások a régi csatákra emlékeztek, és gondolataikba mélyedtek vala. Megint mások - kiknek 27
