Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

143 5 (közelebbi dátum nélkül): Szent Egyed egyházára, orgonájára és egyéb költségeire 39 és 1/2 aranyforintot;

1437. nov. 15.: ugyancsak a futárnak, akit Crosnóba (Lengyelországba) küldtünk orgonistáért 9 garast;

1438. okt. 3.: Zsigmond mester orgonistának, aki megjavította az orgonát, adtunk 400 dénárt;

1439. május 1.: az orgonamester-asszonynak (Orgelmavsterinn) adtunk 100 dénárt.”‘!6

A MAGYARORSZÁGI ORGONAÉPÍTÉS ÉS ORGONAMUZSIKA VIRÁGKORA

A XV. századra mind orgonáinknak, mind orgonakészítőinknek, mind pedig orgonistáinknak száma örvendetesen megnövekedett. Rajeczky Béni írja, hogy a XV. századra feltűnően elszaporodó orgonáink ugyancsak növekvő számú hangszerjátékost, orgonistát is jelentettek.

Ezeknek a muzsikusoknak egy része bizonyosan külföldön tanult. A sok közül egy: Péterfia András szigeti kántor 1445-ben iratkozott be a krakkói egyetemre. Kassai Antal ugyanitt Valentinus de Pilzno tanítványa volt.1'7

1452-ben Fraknói Pál özvegye a soproni Széntlélek-egyház s az ottani ferences templom számára gondoskodik orgonáról.

Ekkoriban már városról városra járó, igen megbecsült iparosként találkozunk orgonaépítőkkel. Láttuk: Bártfa akár 40 aranyat is ráfordít orgonájára, sőt amikor az elromlott (1437), nyomban Lengyelországba meneszt futárt, orgonaépítésben járatos ember után. Kottaner Ilona ismeretes naplója tesz említést arról, hogy 1440-ben, a csecsemő V. László király székesfehér151