Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

jén — rendszerint a szentély közelében, a stallumok között - énekeltek. Ahol azonban nem volt kórus vagy orgonapad, ott később is magában a templomnak alsó terében helyezték el az énekkart és a kéziorgonát. (Még az 1519-ben meghalt Miksa császár korából is ismerünk olyan ábrázolást, amelyen - egy augsburgi misén - a császárnak kéziorgonán játszó orgonistája, Paul Hofhaimer a templom földszintjén muzsikál.)'’4 Nálunk ok- iratos emléke is akad ilyenféle földszinti orgonapad építésének. 1507-ben Estei Hippolit egri püspök Kassai János mester kassai asztalossal építtetett az egri székesegyház Boldogságos Szűzoltára elé egy „chorus”-t.'!!

Adataink azt mutatják: a XIV. század második felénél korábban középkori templomainknak nemigen voltak orgonái. (Ám ez az időpont mégis másfél évszázaddal korábbi, mint a Mályusz által formált vélemény.) így tehát a „kórusok” - vagyis az orgonapadok, az énekkar elhelyezésére szolgáló, a fő bej áró fölé épített karzatok - még építészettörténeti meghatározásra is alkalmas etalonok lehetnek.

Szórványos adataink azt mutatják, hogy a XIV. század végére nálunk is kialakult az orgonakészítés tudománya.

Lapozzunk csak bele néhány vidéki városunk számadáskönyvébe ! (Azért vidéki városokéba, mert az iker-főváros középkori levéltárai, számadáskönyvestül-mindenestül elpusztultak.)

Bártfán például, csupán az 1435 decembere s 1439 májusa közé eső három és fél esztendőben a Szent Egyed-templom orgonájára vonatkozó értékes adatoknak egész sorát találjuk.

így

„1435. december 23-án: költöttünk az orgonára s a templom építkezéseire, mivel az egyház a városhoz tartozik

41 és 1/2 aranyforintot;

150