Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

században a magyar iskolák a trivium tárgyain túl már nemcsak „in primitivis” oktattak, hanem a quadriviális tananyag egészét adták. *9

Ezt mutatják Szálkái Lászlónak, a későbbi esztergomi érseknek kéziratos tankönyvei is.40 Az 1480-as évek sárospataki iskolájában már birtokában voltak azoknak a csillagászati ismereteknek, amelyeket - Esztergomban és Budán — alig egy évtizede Regiomontanus dolgozott ki.

Még érdekesebb - s koraibb - egy zenei szempontból sosem értékelt XIV. századi magyar diáklevél. Sokszor közölték már tartalmát. Nos, hát az adat a következő: 1363. január 9-én a Visegrádon tanuló Domonkos nénjétől, Kállai Semjéni Mihály- nétól pénzt kér, hogy könyvet vásároljon. Mert „a könyv nélkül tanuló ember olyan, mint aki szitával meregeti a vizet”. A diák leírja, azért kér pénzt, hogy megvásárolja Boveciusnak (Boethius) Iskolai tudomány című művét és sok más jól gyümölcsöző könyvet.

A hivatkozott „Bovecius” nem más, mint Anicius Maulius Severinus Boethius (484-5 24), Nagy Teoderik tanácsosa, ókor végi %eneíró, a Filozófia öt könyvének és a Zenéről című mű (Deinstitutione musica) öt könyvének írója. E művében „Bovecius” a zenét a quadriviumba tartozó matematikai tárgyak közé sorolja. Boethiustól ered a középkor legelterjedtebb tanítása a zeneelmélet elsőbbségéről a zenei gyakorlattal szemben. A zenét eme „Bovecius” osztja három részre, mégpedig a musica munda- nára, a musica humanára s a musica instrumentálisra.

így mindjárt nagyobb perspektívát kap ez a hatszáz év előtti visegrádi — kunyoráló — diáklevél !4'

Elsorolt adataimnak mozaikja láttat valamit a káptalani oskolai oktatásnak mennyiségéről, keveset annak tartalmáról is. Mi volt azonban ennek az oktatásnak módszere?