Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Barokk művészet

Tátrai Júlia Protestáns vagy laza erkölcsök? Az öt érzék ábrázolásai a 17. századi holland művészetben* Az emberi érzékekről, az érzékelésnek a világ megis­merésében betöltött szerepéről való elmélkedés az ókor óta végigkíséri az európai filozófia és művészet történetét. Az öt érzék ábrázolásainak sorában kie­melkedő szerepet töltenek be a 16. és 17. századi Né­metalföldön készült alkotások.1 A téma korabeli nép­szerűségét már a számszerű adatok is jól érzékeltetik: Pigler Andor Barockthemen-jében2 a felsorolt több mint száz, érzékeket ábrázoló festmény illetve grafikai lap kétharmada Németalföldön, a fent emlitett idő­szakban készült. Mindez nyilván nem véletlen. Mivel az érzéki észlelésnek, az alapos megfigyelésnek, vala­mint a látvány pontos visszaadásának éppoly nagy je­lentősége volt, mint a moralizáló mentalitásnak és az emblematikus látásmódnak, az érzékek témája mind­két igény kielégítésére rendkívül jó lehetőséget kínált a kor művészeinek. A mai Hollandia elődje, az ún. Egyesült Tartomá­nyok a katolikus spanyolokkal folytatott, 1579-1648- ig tartó hosszú harcban nyerte el önállóságát. A spa­nyol fennhatóságot elfogadó dél-németalföldi tarto­mányokkal szemben az északiak 1579-ben megkötöt­ték az utrechti uniót, kinyilvánítva ezzel függetlenedési törekvésüket. A spanyolok elleni harc azonban nem te­kinthető kizárólag vallásháborúnak. Az Egyesült Tar­tományokban a katolikusok között is sokan voltak, akik épp annyira a spanyoloktól való függetlenedést pártolták, mint a kálvinisták. Az utrechti unió nemcsak az önálló holland állam létrejötte, hanem a vallási to­lerancia szempontjából is nagy jelentőségű volt, ugyanis mindenki számára rögzítette a lelkiismereti szabadságot, még hogyha ez eleinte nem is jelentette automatikusan a katolikusok és más felekezetűek szá­mára a hivatalvállalás szabadságát, és a teljesen nyílt vallásgyakorlatot sem.3 A korabeli vallási viszonyokról a legjelentősebb 20. századi holland kultúrtörténész, Johan Huizinga a kö­vetkezőket írta: „Az idegen, aki meg akarja ismerni tör­ténelmünket, többnyire abból a véleményből indul ki, hogy a köztársaság egyértelműen kálvinista állam és kálvinista ország volt. Mi, hollandok, jobban tudjuk. A holland református egyház, a kálvinizmus holland ága, abban a tételes formában, amelyben a dordrechti zsi­nat rögzítette, uralkodó szerepet töltött be az állam­ban. Ebből nem következik, hogy a nép és annak kul­túrája általában véve kálvinista jegyeket hordott volna magán. Államvallás, a szónak abban az értelmében, ahogy az anglikanizmus Angliában, a református val­lás soha nem volt. Uralkodó hitvallás volt az államban, melyet ez utóbbi támogatott, sőt, nyilvános monopó­liummal is felruházta, tehát, ha úgy tetszik, az állam­nak a vallása volt, de államvallás a szó szoros értel­mében nem.”4 Hogyan viszonyult tehát ez a meghatározóan pro­testáns, de mégis viszonylagos vallási türelemmel bíró 17. századi holland szemlélet az emberi érzékekhez és azok ábrázolásához? Erre keresem a választ a követ­kezőkben. 1614-ben festette Adriaen van de Venne a Lélekha­lászat c. képét.5 Szélesen kanyargó folyóból mezítelen embereket halásznak ki csónakokban ülő protestánsok és katolikusok, utalva Jézusnak Simon Péterhez és Andráshoz intézett szavaira: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket” (Mk 1,16 skk; Mt 4,18 és Lk 5,1 skk). Az eseményeket a folyó két part­ján, egymástól szigorúan elkülönülve figyelik a két fe­lekezet képviselői, akiknek soraiban a festő a kor pro­minens személyiségeit is megörökítette. Jobb olda­lon sorakoznak fel a katolikusok, a középtérben a dél­németalföldi helytartópámak, Albert főhercegnek és Izabellának alakjával. A protestánsok jóval népesebb táborában az európai uralkodók közül IV. Krisztián dán király, XIII. Lajos francia király és Medici Mária, I. Jakab angol király, Stuart Erzsébet, V. Frigyes pfalzi választófejedelem, valamint az Egyesült Tartományok helytartói, az orániai-nassaui házból való Móric és Frigyes Henrik szerepelnek. Az előtér fekete ruhás alakjai között helyezte el a festő saját képmását is. Van de Venne nem hagy kétséget afelől, hogy a lé- lekhalászatban a protestánsok kerekednek felül. Bár a folyó két partját szivárvány köti össze, míg a protes­tánsok oldalán szép, napfényes idő van, és dús lombú fa zöldell, addig a másik part felett viharfelhők gyüle­keznek, és kiszáradt fa kopasz ágai meredeznek az ég felé. Míg a komoly, nyugodt protestánsok csak a Szent­írást magyarázzák beszédes gesztusaikkal, addig a gro­teszk arcvonásokkal felruházott, díszes ruhájú katoli­kus papok valamint a szerzetesek minden lehetséges 1. kép. Holland festő: Holland család portréja enteriőr­ben. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Olaj, vászon. 85,5 x 107,5 cm. 1650-es évek. Fotó: Józsa Dénes. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom