Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Omnis creatum significans való misztikus eljegyzését ábrázoló domborművek egészítik ki Avilai Nagy Szent Teréz „oldalát.” Az uralkodó számára, mint székesfehérvári adománya, az akkor még leendő székesegyház főoltára is bizonyítja fontos volt az adakozás. Ebben példaképe Árpád-házi Szent Erzsébet, akit a főoltár mellett jobb oldalon idézett meg a művészet eszközeivel. Az oltárkép mellett álló habos gallérú, előkelő ruhában ábrázolt Szent Erzsébet szobor fején apró koronát láthatunk (1. kép). A szobor, az Avilai Nagy Szent Terézt mintázóval ellentétben nem a főoltárképen Mária ölében ábrázolt gyermek Jézus felé, hanem a templomhajó irányába fordul. Bal kezében szívéhez emel egy kis tálat, míg jobbjával adakozó gesztust tesz. Ez a gesztus pedig a templomban összegyűlt papok és hívő nép felé irányul. Cimbal Szent Erzsébet képén is látható adakozó gesztust ismétli meg a Mária Terézia vonásait rejtő fehér színű alsó fadombormű a székesegyház szentélyében, kiegészítve a felső zónában a beteg-ápolás jelenetével.9 A fent bemutatott képi program aktuális politikai utalásoktól sem mentes. Az ellenreformáció és a török kiűzése után a Szent István ábrázolások az okafogyottá vált erőt demonstráló, „harcias” karakter helyett új, az uralkodó és a mennyei szférák kapcsolatát hangsúlyozó képtípusban jelentek meg. Ennek leginkább megfelelő kompozíció Szent István koronafelajánlása volt. Ezeken a képeken a koronát a király Szűz Máriának ajánlja fel, s Mária Terézia uralkodásáig a Szent István ábrázolások között szinte egyeduralkodók voltak. Ebbe a sorba tartozik a székesfehérvári főoltárkép is.10 A képek eszmei tartalma az országot immár teljes jogon kormányzó Habsburg uralkodók égi kivá1. kép. Martin Karl Keller: Árpád-házi Szent Erzsébet. Székesfehérvár, székesegyház. Fa, festett, aranyozott. 1775 körül. Fotó: Czimbal Gyula lasztottsága volt, Szent Istvánhoz hasonlóan. Mindez ötvöződik Mária Terézia szándékával, hogy apostoli uralkodói minőségben Székesfehérváron, Szent István városában — a magyar egyház részéről évtizedek óta fennálló igényeknek megfelelően — új egyházmegyét alapítson, folytatva a nagy előd egyházszervező munkáját.11 Törekvése, a szentély elkészülte után két éven belül realizálódott, s VI. Piusz pápa jóváhagyásával 1777-ben megalakult az egyházmegye.12 így Székesfehérvár városa az uralkodó bőkezűségéből püspöki székhely lett, s székesegyházának kincstárát is gazdag ajándékaival gyarapította.1! A város és az egyházmegye első püspöke, Séllyei Nagy Ignác (1777-1789) örökké hálás maradt ezért az uralkodónak.^ Avilai Nagy Szent Teréz megjelenítésében, védőszentjének példáján keresztül a királynő saját vallásosságára és hitére utalt, mely alapja uralkodói gesztusának, az egyházmegye alapításának. Szent Erzsébetet az adakozásban és az irgalmasság cselekedeteiben követő uralkodónő az Árpád-házi szent hangsúlyos megjelenítésével az akkor még plébániatemplomként funkcionáló templomban egyfelől a magyar uralkodó-házhoz való kapcsolatát legitimálta — Szent István mellett a népszerű Árpád-házi női szenttel —, másfelől saját nagylelkű adományát „Szent Erzsébetként” adta át Székesfehérvárnak. Létezhet a programnak egy elvont, teológiai értelmezési síkja is. Könnyen belátható, hogy a három képsáv, a három isteni erényt is szimbolizálhatja. Hiszen Avilai Szent Terézben a Hit (Fides), Szent István koronafelajánlásában a Remény (Spes) és Árpád-házi Szent Erzsébetben a Szeretet (Caritas) erényének ma2. kép. Steiner Rezső: Az alamizsnát osztó Árpád-házi Szent Erzsébet. Székesfehérvár, Szent Sebestyén templom. Vászon, olaj. 1895 körül. Fotó: Czimbal Gyula 232
