Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans zatrészt —, amely kétszakasznyi szélességű volt, és a támjaival, illetve a bordás keresztboltozatával fennmaradt — a kastély emeleti teremsorába illesztették. A karzat falszögleteiben háromnegyedoszlopok, míg a két boltszakasz között vaskosabb féloszlopok helyezkedtek el, egykor mind konzolosan megállítva. A tárnokon két keresztboltozat nyugszik. A nyugati karzatszakaszt az emeleten egy jelenleg elfalazott, csúcsíves árkádpár nyitotta meg kelet felé, melynek ívei középen nyolcszöges pillérre támaszkodnak. Az északkeleti és délkeleti támfejezet plasztikus ornamentikával, átlósan álló, téglalapos alaprajzú, homorlat-lemezes metszetű fedőlemezzel és szabályos kehelyperemmel ellátott. Ezek biztosan eredetiek, míg a többi fejezet — ahogy erre Mezey Alice felfigyelt — átdolgozottnak tűnik. A középső keleti tám kelyhén a rozettákkal díszített lapos csillagok a kettős vésetekkel jelzett háromszöges „levelek” fölött az egykori bimbókra utalhatnak. A nyugati fejezetek kelyheiről lefaraghatták a díszítést, azok hordószerűen kihasasodnak. Átdolgozásra utalnak a kehelyperemek, illetve az is, hogy a fedőlemezek nem szabályos nyolc- szögoldalúak. Valószínűleg a sérült fejezeteket faragták át vagy pótolták így a reneszánsz átalakítás során. A konzolok közül a keleti középső és a délnyugati tám alatti látható, ezek mellett az északkeleti a vakolat alatt valószínűleg még fennmaradt. A keleti szakasz karzatalja három szakasz szélességű. A boltozati bordákat két szabadon álló, rövid, hengeres pillér és félnyolcszöges alaprajzú falpillérek tartják. A nyugati falszögletekben geometrikusán tagolt konzolok helyezkednek el, melyek közül a déli látható, az északi elfalazott. A pillérfejezetek is dísztelenek, geometrikusak. A karzatalj kelet felé nyíló árkádívei a hajó felől profiláltak. A keleti karzatszakaszra — amelyet a már említett kettős nyílás kapcsolt egybe a nyugatival — sajnos nem jutottam fel. A karzathoz kelet felé „L” alakú barokk bővítést illesztettek. 18 Az adatok: Graus, Joseph: Die Kirche des Nonnenklosters zu Studenitz in Steiermark. In: Mittheilungen der k. k. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Kunst- und Historischen Denkmale. NF. IV. 1878. XIX-XX; Schwarz, Mario: Studenice, ehern. Dominikanerinnen-, heutige Pfarrkirche der Hl. Drei Könige. In: Gotik in Slowenien 1995. (13. jegyzetben i. m.) Kat. sz.: 3. 40. 19 Uo. 40-41. a nyugati szakaszt („apácakarzat”) a Babenbergek idejéből származtatta, míg a keletit, a templom jelenlegi nyugati karzatát már II. Ottokár korából. Die Kirchen von Landstrass aus dem 13. Jahrhundert und ihre ungarischen Verbindungen. Eine stilkritische Analyse Die Siedlung Landstrass (heute Kostanjevica na Krki, Slowenien) in der Markgrafschaft — später Herzogtum — Krain, kam in der Frühgotik binnen kurzer Zeit zwei Mal mit dem nordöstlichen Nachbarn, Ungarn in Kontakt. Die beiden Berührungen erfolgten voneinander unabhängig und in entgegengesetzter Richtung. Zuerst übte Anfang des 13. Jahrhunderts die ungarische Frühgotik Einfluss auf die Pfarrkirche in der Krain aus, nach dem Mongolensturm 1241-42, um die Mitte des Jahrhunderts erschien aber der Stil der Steinmetzarbeiten der Zisterzienserabtei von Landstrass im Chor der Franziskanerkirche der südungarischen Pozsega (Pozega, heute Kroatien). Die Ornamentik der Portale der Pfarrkirche von Landstrass ist so einheitlich, dass hierher vielleicht nur ein-zwei Steinmetze und die Entwürfe der Tore kamen, bei drei Steinmetzarbeiten im Chor von Pozsega können wir über eine noch begrenztere Verbindung sprechen. Beachtenswert ist, dass der plastische Schmuck der Zisterzienserkirche auch in einer Franziskanerkirche erscheinen konnte; der Ordensgeschmack spezifizierte also die Ornamentik nicht. Der früheren Verbindung verleiht besonderen Wert, dass die Portale von Landstrass und ihre Schnitzwerke die ersten Erscheinungen der Gotik in der Markgrafschaft Krain sind. 72
