Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Antik és középkori művészet

Omnis creatura significans nek előtt Kölnre mutatnak, ahol az ilyen csontborítású ládák előállításának központját feltételezi a kutatás.7 Ezzel szemben dobozunknál a gazdag tradícióval bíró keleti szövetekről jól ismert, medaillonba foglalt lépő oroszlán(?)-motívum és a XIII. századi arab mun­kaként való meghatározás adhat támpontot a műhely lokalizálásához, a töredékes kifestés motívumkincsé­nek esetleges rekonstrukciós kísérletéhez.8 A legfontosabb elefántcsont feldolgozó központok a Mediterraneum partvidékén, vagyis Szíriában és Egyiptomban, Észak-Afrikában, Hispániában, Szicíli­ában és Dél-Itáliában voltak. Fésűk, sakkfigurák és más játékok, kürtök és különböző formájú ládikák, tehát kisméretű luxustárgyak készültek ezekben a mű­helyekben, olykor nyugati megrendelők számára is. így dobozunk a Kelettel fennálló kereskedelmi kap­csolatok révén is kerülhetett Európába, vagy — ami va­lószínűbb — készülhetett az arab uralom alatt álló eu­rópai területek egyikén, Hispániában vagy Szicíliá­ban. Az iszlám kultúra európai jelenlétének vizsgálata eredményre vezetőnek tűnik, de a történelmi háttér, az arab hódítások, az iszlám birodalom központi részének és az érintett európai területeknek alakulása ismerte­tésétől teijedelmi okokból el kell tekinteni .9 Az elefántcsont-faragás Andalúziában már a cordo- bai Omajjádok (reg. 756-1031) uralkodásának ko­rábbi időszakában igen magas színvonalat ért el.10 Számos tárgy, főként henger vagy téglatest alakú do­boz maradt fenn ebből a korból. Felületüket teljesen beborítja a gazdag ornamentális díszítmény, amely arabeszkek, palmetta levelek sűrű mintázatába szövött madarakból és állatokból áll. Ismertek medaillonokba foglalt figurákkal, állatokkal és olykor bonyolult udvari vagy vadászjelenetek sorával díszített darabok is. A raj­tuk található kufi-írásszalag rendszerint tartalmazza a megrendelő nevét és a készítés időpontját és egyes esetekben a művész nevét is. Ezekben a kisméretű szelencékben ékszereket, illatszereket és balzsamot tartottak, a legfényűzőbb és legbőkezűbb ajándékok között szerepeltek. A megrendelők főleg a kalifa és családja, az udvarukban élő nők és magasrangú tiszt­viselők voltak. A 960 utánra datálható darabok nagy­részt II. al-Hakam és közvetlen utódai korában ké­szültek.11 A későbbi időszakból is számos datált, a XI. század első felében készült darabot ismerünk.12 Ezek nagy része drága és nemes anyaguk, valamint magas művészi kvalitásuk végett a nyugati katedrálisok és apátságok kincstáraiba kerültek. Többek között egy ilyen 1004-ben készült ékszerdobozt őriztek a pamp- lónai székesegyház kincstárában, mely ma a Museo de Navarra-ban látható.^ A medaillonba foglalt lépő ál­lat motívuma ezeken a gazdagon faragott dobozokon szintén megtalálható, viszont ennek a műfajnak itt festett példányai nem ismertek. Az arab uralom alatt álló másik európai terület, Szi­cília az egyiptomi Fátimida birodalom része volt 1060- ig, a normannok megjelenéséig, akik hosszú ideig tartó harcban 1091-re elfoglalták a teljes szigetet.Az Észak-Afrikával, Hispániával és ennek arab uralom alatt álló részével fennálló kapcsolatok, a normann korszakban sem szakadtak meg, ellenkezőleg, a kirá­lyi udvar intenzívebbé tette ezeket. A magas színvo­nalon működő, jól szervezett közigazgatási rendszert átvették, gyakorlatát a II. Roger (reg.: 1130-1152) ural­kodása idején létrehozott Curia Regis-ban is alkal­mazták. '5 A művészetre gyakorolt arab hatás még az 1200 körüli évtizedekben is, illetve a XIII. század kö­zepéig a Staufok uralkodásának idején nagyjelentő­ségű volt, az iszlám kultúra iránt fogékony II. Frigyes császár (reg.: 1215-1250) is támogatta.16 Ennek a pe­riódusnak az építészeti emlékek mellett a legjelentő­sebb alkotása II. Roger király palástja, mely a palermói királyi műhelyben készült 1134-35 között. A rajta lévő arab nyelvű felirat és a dátum ennek megfelelő meg­adása bizonyítja, hogy a hatalomváltás után is tovább tevékenykedtek a moszlim kézművesek az uralkodói székhely és a sziget műhelyeiben.1/ Szicíliában, mely Dél-Itália18 mellett a Normann bi­rodalom elefántcsont-feldolgozásának másik fontos központja volt, többek között gazdagon festett, jelleg­zetes, tollhegy-formában végződő véretekkel ellátott különböző méretű dobozok, ládák és pyxisek készül­tek. Díszítőmotívumaik között megtalálható a meda­illonba foglalt lépő oroszlán és más négylábú állat, páva, továbbá az oldal- és hátulnézetben ábrázolt kü­lönféle madarak, növények, arabeszkek, szív alakú palmetták. Máig fennmaradt nagy számuk arra utal, hogy a nagyon kedvelt és keresett, dúsan faragott iszlám elefántcsont tárolóeszközök mellett vagy in­kább helyett olyan terméket alakítottak ki, amelyet viszonylag gyorsan, anyagtakarékosan és nagyobb mennyiségben is lehet készíteni. Ezt a sorozatgyár­tást segítette az elefántcsont vékony lapokká való fel­dolgozása, továbbá a könnyebben kivitelezhető fes­tett díszítés.^ Ezek az elefántcsont kazetták minden bizonnyal a normann udvar és a tehetős városi vevő­kör megrendelésére készültek moszlim műhelyekben valószínűleg Palermóban. Az egyszerűbb, festetlen, vagy csak szerény kifestéssel ellátott, főként véretek­kel díszített darabok kereskedelmi áruként juthattak el az Alpoktól északra fekvő területekre is. A Keresztény Múzeumban őrzött dobozhoz több ha­sonló darab is található a fennmaradt emlékanyag­ban. Mindenekelőtt a quatari Museum of Islamic Art gyűjteményében lévő XII. századi, kisméretű, festett és aranyozott kazetta20 említhető, melynek díszítése az esztergomival hasonló elrendezésű. A tetőn a három veret között szintén három medaillon, bennük zerge és arabeszk, közöttük páva, a sarkokban szív alakú pal­metta. Az előoldalon a zár két oldalán egy-egy meda- illonban arabeszk, a rövidebb oldalakon medaillonban madár, kétoldalt egy-egy madár csőrében virággal. A hátoldalon középen lévő medaillonban oroszlán, két­oldalt egy-egy madár oldalnézetben. A díszítés elren­dezése megegyezik, a kitöltő motívumok elhelyezése az adott oldalakon nagy változatosságot mutat. A berlini Museum für Islamische Kunst-ban őrzött szintén XII. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom