Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Omnis creatura significans várogva várja Isten fiainak megnyilvánulását, szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsősé­ges szabadságára.” Története az Istentől való érintett­ség függvénye. A teremtett világban elfoglalt helye eb­ben hasonló az emberéhez, aki reméli azt, amit nem lát.46 Krisztus példabeszédeiben gyakran hivatkozott természeti metaforák és hasonlatok (mustármag, sző­lőtő, kovász, fügefa, bárány, hal stb.) nemcsak arra hívták fel a keresztény közösség tagjainak a figyelmét, hogy a dolgok léte és működésük rendje az isteni aka­rat eredménye, hanem arra is ösztönözte őket, hogy maguk is lankadatlanul keressék a jelek jelentését. A természet rejtett tanítását. Szent Ágoston kétféle dolog-fogalmat különböztet meg: amit nem használunk valaminek a jelölésére (fa, kő, barom stb.) és azokat, mint például a Jákob feje alá tett követ, az Ábrahám feláldozta kost, amelyek „olyan módon dolgok, hogy egyúttal más dolgok jeleiként szolgálnak minden jel egyúttal dolog is; ami ugyanis nem dolog, az egyáltalában semmi sem.”47 A középkor során az a koncepció erősödött tovább, amely a dolgok egyre szélesebb körét ruházta fel jelentéssel. Végül egyetlen igazi rés maradt, Isten, szinte minden más signum lett.48 A megváltás a dolgok lényegét is átala­kítja. A lélek csíráit hordozó emberhez hasonlóan min­den teremtmény („omnis creatura”) sóhajtozva várja a „fogadott fiúságot” („adoptionem filiorum”),49 a lét új, megerősített, Isten által jobban áthatott rendjét. A krisztusi megváltás új teremtés, a történelem ko­rábbi menetének betetőződése, a legfontosabb ese­mény: ami előtte történt, reá való várakozás, ami utána, belőle származik. A történelem össze is függő folyamatának radikálisan különböző szakaszokra való bontása kínálja a történeti szimbolizmus elvi lehető­ségét. Egy valóságosan végbement esemény jelentő­sége nem merül ki abban, amit az adott helyen, időben és evilági következményeivel együtt okoz. Isten ma­gához ragadja a megtörténtek igazi értelmét, amely va­lójában másra, fontosabb eseményre utal. Isten és ember „közös” történetét többféle módon és elvek alapján osztották részekre. Az egyik legismertebb az ágostoni, két fő ágra (Isten állama, „Jeruzsálem” és a világi állam, „Babilon”) és hét fejezetre való bontás, öt krisztus előtt, a hatodik a krisztusi éra, a kegyelem kora, a hetedik a „requies aeterna.” Ez a felosztás szimbolikus megfelelést mutat mind a teremtés hét napjával (hatodikon teremtette meg Isten Ádámot, hetedik nap a pihenés), mind az emberi élet korsza­kaival a születéstől a halálig. Korrespondanciák létre­jöhetnek az egyes korszakokban végbement dolgok között, de a krisztusi megváltás mint esemény, úgy ve­szi birtokba az előtte lévő öt periódus történéseit, aho­gyan, Isten akaratából, Ádám magáénak tudhatott minden állatot, növényt. Ádám előkép, az új Ádám, Krisztus a beteljesülés, édesanyja pedig az új Éva. Álét töredékes birtoklása mint jel, mutatja a teljes létet, a jelentettet, amire amaz öntudatlanul is utal. Ugyan­ezen elv szerint Jónás három napja a cet gyomrában Krisztus Pokolra való háromnapos alászállásának az előképe. Az egyén földi útja elszakíthatatlanul kap­csolódik az emberiség egésze történetéhez, meghatá­rozza alaphelyzetét, ismétli annak fázisait. Jegyzetek 1 Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk. Pál Jó­zsef és Újvári Edit. Balassi, Budapest, 1997, 2001, 2005. pp. 550. 2 Jészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér. 3 Alanus ab Insulis (1120-1202) verse. „Omnis mundi creatura / quasi liber et pictura / nobis est, et speculum. / Nostrae vitae, nostrae mortis, / nostri status, nostrae sortis / fidele signaculum.” Idézi Friedrich Ohly: A szavak szellemi jelentése a kö­zépkorban. In: Az ikonológia elmélete. Szövegy- gyűjtemény az irodalom és a képzőművészet szim­bolizmusáról. Szerk. Pál József. Szeged, 1997. p. 168. „A világ minden teremtménye / akár a köny­vek és képek, / számunkra tükrök is, / hű jelei / életünknek, halálunknak / helyzetünknek és sor­sunknak.” 4 Hegel, Friedrich: Esztétika. 2. rész, 1. szakasz. Rö­vidített változat, Gondolat, Budapest, 1979. p. 168. 5 Hegeltől idézett példák. Hegel kétféle alak — jelen­tés viszonyt különböztet meg. 1. Részleges egyezés (róka — ravaszság, háromszög — Szentháromság, kör — halhatatlanság ) esetében az alak maga is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek­nek a jelentését ki akarja fejezni. 2. Részleges elté­rés: az alak és a tartalom közömbös egymáshoz, csak egy tulajdonságban felelnek meg egymásnak. Az alak még sok mást is jelenthet, a tartalom pedig sok más alakon keresztül is kifejeződhet (eró' lehet oszlop, bika, stb.) 6 Nemcsak a szavak hangzásának, hanem az általuk jelölt dolgoknak is van jelentésük. Részletesen: Ohly, i.m. pp. 157-178. 7 A nem művészi vagy költői felhasználást figyelmen kívül hagyjuk. 8 1797-ben Frankfurtba való visszatérésekor írt sza­vak, illetve A képzőművészet tárgyairól szóló ta­nulmányából vett idézet. Szimbólumtár, i.m. p. 16. 9 Maximák és reflexiók, 752. (1824) idézi Walkó György: Az ismeretlen Goethe. Magvető, Budapest, 1978. p. 297. 10 „A lét semmivé sose válhat! / Mindenben örök áram árad, / Állj boldogan a létbe hát! / A lét örök: törvények őrzik / Mindazt az élő kincsözönt itt, / Melyet díszül ölt a világ.” (Végrendelet) „Tűnik, merül oly sok alak / S mind mögött az Örök-Egy;” {Parabázis). 11 Maximák és reflexiók, 1112,1113 (1832). 12 A kérdésről Jean Starobinski: Pouvoir et lumiére dans „La flüte enchantée.” In: Dix-huitiéme siécle n° 10. (1978), 435-449­13 In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. 14 Im Anfang war die Tat! A második részben Goethe 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom