Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

19-20. századi művészet

Omnis creatura significans hajóba ikonosztáziont is terveztek, amelyet 2004-ben szenteltek fel. Az ikonok, az un. „szigorú, spirituális,” vagy szerzetesi stílusban készültek.!9 Az ünnep egyik himnusza költői mélységgel foglalja össze az ikon mondanivalóját: „Lépj be a szentélybe, lásd a titkokat, és készülj, hogy Jézus vidám és ékes hajlékává légy, ki ad a világnak bőséges kegyelmet.”20 3. Az Istenszülő oltalma A bizánci kereszténységben már csak Oroszország­ban, és Közép-Európában ünnepük, de ezeken a terü­leteken különleges ünnepélyességgel. A magyar gö- rögkatolikusságban 21 templom dedikációja ez az ün­nep. (Október 1.) Bibliai háttere nincs, és a többi ün­nephez képest nem különösen régi eredetű. Az Isten­szülő konstantinápolyi megjelenésére, illetve Együgyű Szent András (+956) látomására vonatkozik. A Blacherné templomban, ahol az istenszülő fátylá­nak és övének egy darabját ereklyeként őrizték, történt a látomás. Abban az időben, vagy járvány, vagy ellen­séges támadás fenyegette a várost. A reggeli istentisz­teleten, hajnali négy óra körül, Szent András és tanít­vány Epifaniusz, egy magasztos hölgyet láttak köze­ledni a templom ambónja felé, akit Keresztelő Szent János, Evangélista Szent János, valamint szentek, és angyalok serege kísért. Az oltár felé fordulva hosszú imába merült, majd ragyogó fátylat terjesztett Szent András, és a templomban lévő sokaság feje fölé. Egye­3. kép. Makláry Zsolt: Istenszülő oltalma. A hajdúböször­ményi görög katolikus templom ikonosztázionján. Fa, tempera, 40 x 35 cm. 2004 dűl Szent András, és tanítványa volt képes látni Isten Anyjának megjelenését, és fátylának ragyogását, amely isteni fényhez volt hasonlatos. De a jelenlévők mind­egyike érezte védelmező kegyelmét. Az ünnepi liturgia a konkrét eseményt az egész Univerzumra érvényes­nek tekinti: az egyetlen igazi, és valóságos közbenjáró van égen és földön: az Istenszülő, aki Fiánál könyörög a világ életéért: „Mint ékes koszorúval, úgy díszítette fel magát az isten Egyháza a te drága védelmi lepled­del, ó legtisztább Istenszülő... Födözz be minket a te drága védőlepleddel, és szabadíts meg minket minden bajtól, kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, hogy üdvözítse a mi lelkünket.”21 Az ábrázolás ikonográfiája elmélyült szemlélődés eredménye. A Blacherné templom idealizált építménye előtt áll az Istenszülő, kiterjesztett karokkal. A leplet, két lebegő angyal tarja a sokaság feje fölé. A két cso­portra osztott tömeget Keresztelő Szent János, illetve Evangélista Szent János vezeti. A középső, kiemelt ambónon Dallamszerző Szent Romanosz áll, íráste­kerccsel kezében. Ezen a karácsonyi, az Istenszülőt dicsőítő híres himnusza olvasható.22 Szír származású volt, és a legnagyobb bizánci költők közé tartozik (490-560). A magyarázat, hogy egy korábban élt szent, hogyan kerül egy későbbi eseményt ábrázoló ikonra, abban rejlik, hogy a Szent ünnepe ugyancsak október í-re esik, és hogy munkásságának legjelentő­sebb része az Istenszülő személyére vonatkozik. Az idősíkok korlátainak áttörése különben sem jelent gondot a bizánci liturgia, és ikonográfia világában. A félmeztelen látnokok szerényen, oldalról figyelik a tör­ténteket. Az egyéni látomás kisugárzik egy templomi közös­ségre, a birodalomra, majd az egyházra, és az egész univerzumra. A hitelesség pecsétjét a látomáshoz való önkéntes csatlakozás adja, amely nem egyházi vagy vi­lági tekintélytől ered, hanem csak egy balgától. „A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, és a mennyei ka­rokkal láthatatlanul imádkozik érettünk, Istenhez. Az angyalok a főpapokkal együtt leborulva hódolnak, a prófétákkal együtt az apostolok örömódát zengenek. Mert az istenszülő esedezik érettünk az örökkévaló Istenhez.”23 Jegyzetek 1 Ebből a szempontból fontos a belgiumi Chevetogne, ahol keleti rítusú bencés szerzetesek magas fokon művelték a bizánci irodalmi, liturgikus, és művé­szeti kultúrát, és hatékony segítséget nyújtottak a magyar görög katolikusság számára, a szellemi, lelki megújulásban. 2 II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: Határozat a keleti katolikus egyházakról. Budapest, 1968.7. „Tudják meg az összes keletiek, és legyenek bizonyosak fe­lőle, hogy törvényes liturgiái szertartásaikat és fe­gyelmi rendjüket mindenkor megtarthatják, és meg is kell tartaniuk... Ha pedig ezektől helytelenül elt­értek a korviszonyok miatt, vagy személyi körül­mények miatt, igyekezzenek visszatérni őseik ha­324

Next

/
Oldalképek
Tartalom