Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans templomban látható. Szarkofágokon is előfordul, pl. az „oransok” szarkofágján, az egész alakos, fehér- márvány imádkozó nőalak. Valószínűleg Karthágóban keletkezett (4. század vége, Tarragona, Museo de la Necropolis Paleocristiana). Bizánci érmeken, pénzeken is gyakran ábrázolják, pl. Bölcs Leó (886-912) által kiadott érmén. A hordozható mozaik, és táblaképek sokasága ábrázolja, rendszerint fél alakban úgy, hogy az Istenszülő, és a Gyermek is mandorlával van körülvéve.9 Jellegzetes, a Krisztus mennybemenetele ikonokon, az apostolok csoportja közepén álló, imádkozó Istenszülő. Az ikonosztázionon a próféták sorának közepén helyezkedik el, aminek alapja Izaiás jövendölése: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Igen a Szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (íz. 7,14). Ezért sokszor a legjelentősebb próféta, Izaiás, hiányzik a sorból, mivel szent jövendölése révén, az Orans Istenszülő képében van jelen. A megváltás prófétikus hirdetése, fontosabb a hirdető személyénél. Ez az elhelyezés egy misztikus szemléletből fakad: Izaiás szövege nem átvitt értelmű, szimbolikus, mint az Ószövetség többi, megváltásra vonatkozó jövendölése, hanem világos, és pontos. Ezért is nevezik az „ötödik Evangélistának.” Az Istenszülő, mellén a Gyermekkel, a próféta által kinyilatkoztatott Jel, és üzenet a világnak, a beteljesülésről. A Jel ikonja a Második Isteni Személy megtestesülésének képe, aki emberi természetét az Istenszülőtől vette. Az ikon magasztos egyszerűsége további mély dogmatikai tartalmat hordoz. Amint a Megtestesült emberi természete elválaszthatatlan Anyjától, úgy az Anya megdicsőülése is elválaszthatatlan a Gyermek istenségétől. Ebben gyökeredzik a keleti kereszténység elmélyült Mária tisztelete. Az ősi ikonográfiái kánon szerint a szentély félkupolájában is, nagy méretben ábrázolják. Közismert, pl. a kijevi Hágia Szófia katedrális szentélymozaikja, (a gyermek Jézus nélkül egész alakban, 1037-1061), és egy jaroszlavli ikon, a mandorlával körülvett Gyermekkel (12. század, Tretyakov Galéria, Moszkva).10 Magyarországon a Jel ikonja gyakran előfordul a 1. kép. Grigore Popescu: Istenszülő, a Jel. Az ózdi Görög katolikus templom szentélyében. 2000 műkereskedelemben, de új ikonok is készülnek. Monumentális példája az ózdi görög katolikus templom szentélyében látható (1. kép). Az ózdi görög katolikus templomot 2000-ben szentelték fel. A hagyományos — ám a magyar görög kato- likusságban mégis újdonságnak számító —, centrális térszervezésű, négyzet alaprajzú hajóra oktogonális kupola borul. A templom hagyományos ikonográfiájú teljes kifestése folyamatban van, jelenleg a szentély képeit fejezték be, mintegy háromszáz négyzetméteren.11 A szentély falán hatalmas Istenszülő a Jel ikon látható. A kiterjesztett kézzel imádkozó, piros fátyolban és öltözetben ábrázolt Istenszülő, kebelén a gyermek Jézussal ezúttal mandorla nélkül, áldásra emelt kézzel látható. Az ikonosztáziont alacsonyra, (bizánci, görög hagyományok alapján) építették, így a monumentális alkotás teljes terjedelmében látható. Az Istenszülő a Jel misztikus körébe tartozik egy másik, nagyon ritka ábrázolás: Az Istenszülő a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokorban. Mivel ószövetségi történetről van szó, fontos megjegyzésként említjük meg: a bizánci kereszténység az Ószövetséget kategorikusan, az Újszövetség előképeként fogja fel. A történet közismert: az el nem égő csipkebokorból maga Isten szól Mózeshez, és létének lényegét nyilatkoztatja ki: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv. 3:13-15). Az ikon misztikusan ábrázolja a történetet: A lángoló csipkebokorban az Istenszülő, a gyermek Jézussal látható. Ennek a felfogásnak a jegyében született a Szentháromság ikonja, amelyen az Ábrahámot meglátogató három angyal látható. Az el nem égő csipkebokor történetében, az Úr hangját a liturgikus himnusz magának Jézusnak tulajdonítja: „Ki hajdan a Sinai hegyen láthatatlanul beszélt Mózessel mondván: Én vagyok, aki vagyok — ma a Tábor hegyén átváltozván színében.”12 A tűzben ábrázolt Istenszülő misztikus magyarázatát Nüsszai Szent Gergely egyházatya adja meg: „Isten volt az az igazság, aki akkor, a szavakkal kifejezhetet- len fény által vezette Mózest, és megjelent neki... földi bokorból áradt a sugárzás, mely felülmúlta a mennyei csillagokét. A Szűz misztériumára tanít mindez, tőle ragyogott be az istenség fénye az emberi életbe, a születés által romolhatatlanul őrizte meg a lángoló bokrot, a születéssel nem sértette meg a szüzesség virágát.”13 Az egyházatya pontosan fogalmaz: a természetfeletti fény, csak Krisztusra vonatkozhat, aki a Szűz által született. A Sínai-hegyi Szent Katalin kolostor ikongyűjteményében számos ikon található, amelyek a híres kolostor sematikus ábrája mellett, vagy fölötte, a lángoló bokorban az Istenszülőt, a gyermek Jézussal ábrázolj a. M Később orosz földön áttételesebb ikonográfia terjedt el: a képtáblán két homorú oldalú négyzet áthatásából keletkezett szimbolikus csillag (a lángoló csipkebokor) közepén látható az Istenszülő, a Gyermekkel. Amit a Biblia nem mond el szó szerint, azt az egyházatya és a misztikus „lelkében látja,” és meg van győződve, hogy látása éles, és ihletett. A liturgikus himnusz erről így beszél: „Gábor arkangyal mondá: 322
