Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

19-20. századi művészet

Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára 3. kép. Roskovics Ignác: Szent Margit és Szent Erzsébet. Archív fotók a MNG Festészeti Osztályának Fotótárából, Itsz: gi.g; gi.10. Roskovics Ignác: Szent Margit és Szent Erzsébet. Terézvárosi Avilai Szent Teréz Plébániatemp­lom szült, melyet Hauszmann ajándékba kapott a mű­vészt Ő1.25 Az eredeti Roskovics-féle vászonképek hollétéről a nagyközönség sokáig semmit sem tudott, pedig a Ma­gyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték őket. 1990-ben azonban a Nemzeti Múzeum arra hivat­kozva, hogy a „Történeti Képcsarnok elsősorban hite­les képeket gyűjt, így a XIX. század végén keletkezett Árpád-házi királyok és szentek inkább a Galéria pro­filjába tartoznak,” átadta őket a Magyar Nemzeti Ga­lériának.26 Ilyenformán a Történelmi Képcsarnokból még 1951-ben átkerült, két Szent István-jelenettel együtt kiegészülhetett a teljes sorozat. Az újabb kutatások alapján derült fény arra, hogy a budapesti terézvárosi templomban található falképek valószínűleg a Szent István-terem képeinek redukált változatai (3. kép), ezek Roskovics szignóját viselik magukon 1915-ös évszámmal. A datálás érdekessége, hogy Roskovics halála előtt (1915) néhány évvel már megvakult, ezért az 1915-ös dátum nem a képek ke­letkezési idejét jelentheti, hanem valószínűleg a temp­lomba kerülésük időpontjára utalhat .27 Roskovics a sikeres munka után megrendelést ka­pott a Kecskeméti Nagytemplom falképeinek elkészí­tésére. A templom kifestésénél egyházi és művészi szempontból egyaránt egy egységes vezéreszme érvé­nyesítését tekintette feladatának. A szentély boltoza­tán a felhőkön trónoló Atyaisten, a boltozat közepén galamb képében a Szentlélek, a boltozat két oldalán az Eucharisztia a monstranciát tartó angyalcsoporttal a Szentháromságot szimbolizálja (4. kép). A templom hajójának boltozati mennyezetképe, a magyar szentek hódolatát ábrázolja a Magyarok Védelmezője, Szűz Mária előtt. A főhajó másik mennyezetképén Szent Miklós püs­pök, a város védőszentje, megáldja Kecskemét pász- torkodó és földművelő népét. A harmadik falképen Mihály arkangyal az egyház védelmezőjeként, Gábor arkangyal pedig az egyház tisztességének jelképeként jelenik meg. A templom szentélyét a hajótól elválasztó főfalon a két ajtó fölött Szent Péter könyvvel és kulc­csal, Szent Pál karddal és leveleivel a kezében látható. Az utolsó boltíven Krisztus keresztje és töviskoronája, mint szenvedésének és megváltó művének szimbólu­mai jelennek meg. Vallásfilozófiai szempontból is kifogástalan a művész koncepciója és „nyilvánvaló az a céltudatosan válasz­tott s nagy festői érzékkel keresztülvitt invenciója,” amely az Atyaistent, mint a fény és világosság forrását, a Teremtőt ábrázolja. „A templomba lépőt sötét éjjeli kép fogadja s a homályból fokozatosan jut az örök vi­lágosság elé.”28 Ez a nagyszabású munka ismét meghozta Roskovics számára a sikert. A Képzőművészeti Társulat 1902. évi 2000 koronás, Lotz Károly jubileuma emlékére alapított pályadíját nyerte el e munkával, amelyet évente a legkiválóbb falfestmény készítőjének ítéltek oda.29 Ebben az időben már egyre többet betegeskedett, be­tegsége révén megromlott a látása, de ez eleinte még nem akadályozta festői munkájában. Később azon­ban súlyosbodott az állapota, melynek következtében 1905-ben operációt hajtottak végre rajta. 30A műtét jól sikerült, Roskovics visszanyerte a látását, de ez az ál­lapot későbbiekben fokozatosan romlott, és halála előtt néhány évvel teljesen megvakult, 1910 után már nem születtek munkái.31 Roskovics Ignác 1915. november 29-én 61 éves ko­4. kép. Roskovics Ignác: Atyaisten. Kecskeméti Nagy­templom szentélyboltozata, igo2. 281

Next

/
Oldalképek
Tartalom