Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Gassama-Szabó Bernadett Roskovics Ignác — Egy méltatlanul elfeledett festő legkiemelkedőbb munkái Roskovics Ignác (1854-1915) életében többféle körülményjátszott szerepet abban, hogy festő legyen.1 Nagy műveltségű hajdúdorogi esperes-plébános édesapja révén családjában, két ismert festőművész tanára révén pedig — akik már fiatalon felfedezték rajzkészségét — iskolájában is magas szintű nevelést kapott.2 1875-ben beiratkozott a Mintarajztanodába, majd 1880-tól, 3 éven át a müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke lett, annak köszönhetően, hogy elnyerte a Haynald Lajos kalocsai érsek által alapított művészeti ösztöndíjat.3 Ezzel egyidőben rendszeres és sikeres szereplője volt az 1880-ban meginduló Egyházművészeti Lapban évente meghirdetett Egyházfestészeti pályázatnak.4 Egy egyházművészeti folyóirat szükségességének gondolatát Ipolyi Arnold,5 besztercebányai püspök már 1867-es beszédében6 megfogalmazta, de csak több mint 12 év elteltével tudta segítőtársával, dr. Czobor Bélával életre hívni az Egyházművészeti Lapot. Az 1880-as években hazánkban az egyházművészet minden területen igen alacsony színvonalon állt. Csekély számban léteztek olyan festők, akiknek alkotásai említésre méltóak lennének egyházi jellegű témában. Néhány művész — Kovács Mihály, Jakobey Károly, Storno Ferenc — alkottak már ebben az időben egyházi tárgyú műveket, de egyikük sem foglalkozott azzal a „specializációs iránnyal,” amit Szoldatics Ferenc, Rómában élő, magyar egyházi festőművész képviselt. Erről a mélypontból a kilábalást az Egyházművészeti Lap életre hívása jelentette, ezen belül pedig az egyházfestészeti pályázatok kiírása, ösztöndíjak, jutalomdíjak meghirdetése. A papság körében szükség volt egy olyan fórumra, ahol konkrétan megvalósulhatott a régen áhított „vallásos ihletű irány” teijesztése, valamint a klérus és a művésztársadalom közötti kommunikáció megindulása. A megindult egyetemi oktatás és a néhány szemináriumban folyó egyházművészeti, „műarcheoló- giai” előadások mellett, a papság széleskörű felvilágosítása továbbra is megoldatlan kérdés maradt. A magyar klérus felismerte annak „hézagpótló égető szükségét,” hogy a lap meginduljon, melyet végül „a hazai papság érdeklődő s figyelmes részvéte” hozott létre.8 A lap fő célja: „az egyházi művészetek körébe vágó értekezésekkel terjeszteni a vallásos ihletű irányt,” amely az egyház és a katolikus vallás méltóságához „illőbb felfogású és alakitású” oltárképeket, festményeket, liturgikus tárgyakat, papi öltözeteket, bútorokat „egy szóval templomi szerelvények mintaszerű s a liturgiái szabályoknak megfelelő” előállítását készíti elő. Az első, és igen jelentős lépés az egyházi festészet támogatásának érdekében született meg. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1879-ben egy indítványt intézett a vallás- és közoktatási miniszterhez,9 1. kép. Roskovics Ignác: Önarckép. 1886, papír, tus, toll. MNG, Grafikai Osztály, Itsz: igiy-220. melyben Trefort Ágoston10 közbenjárását kérik az egyházi festészet támogatása érdekében. Még ugyanezen év márciusában a Képzőművészeti Társulaton belül, megalakult az Egyházfestészeti Bizottság.11 Célja az egyházi művészet fellendítése „a szó legkomolyabb értelmében,” amely a „hazai egyházi festészet terén valóban mübecsü termékek létrehozására irányul” és ezáltal a műízlés fejlesztését, az egyházi műpártolási hajlam növelését és a vallásos érzület terjesztését fogja előmozdítani. A rendelkezésre álló összeget a bizottság a művészek anyagi jutalmazására és erkölcsi elismerésére kívánta fordítani. A bizottság a cél elérése végett a legcélszerűbb megoldásnak a „nyilvános műpályázatok” kihirdetését tartotta, színvázlatokra és jutalomdíjakra.12 Roskovics Ignác neve először az Egyházművészeti Lapban 1880-as évfolyamának első számában, az Egyházfestészeti pályázat kapcsán szerepel. A pályázaton a „Szentlélek eljövetele” című vázlatával a 100 forintos, harmadik díjat nyerte el. Az 1881-es pályázaton ismét indult, ahol az általános eredményekhez képest megint jól szerepelt.r3 Minden évben indult a pályázaton eközben már a müncheni akadémiára járt, és 1882-ben római tanulmányútra indult, ahonnan 1884-ben tért haza. Ungváron telepedett le, rövid ideig rajztanítással foglalkozott, majd Budapestre kerülve 1885-ben elnyerte a Képzőművészeti Társulat 600 Ft-os művészeti díját. Ennek köszönhetően már nemcsak egyházi körökben, de az egész országban ismeretségre tett szert. 279
