Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Haris Andrea „et Deo consecrat” — A Mária felajánlás ikonográfiája és a tétszentkúti templom oltárképe „Ahogyan él az Úr az én Istenem, hogyan én szülni fogok, akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek és legyen az ő szolgája életének minden napján.”1 Szent Anna fogadalmát a második században keletkezett — minden későbbi Mária-legenda forrása —, Jakab ősevangéliuma (Protoevangelium Iacobi) örökítette meg. A csodálatos fogantatásért felajánlott devóció a Szűz élettörténetében összekapcsolódott a gyermek tizennégy éves koráig tartó templomi neveltetésével; a felajánlás jelenet nem vált a születés történet gondolati részévé, így képi megfogalmazás nélkül maradt, de a mariológiai ciklusokon gyakorta és szívesen ábrázolták a legenda számos elemét. A Joachim álma, a házaspár találkozása az Aranykapunál, Mária születése, Bemutatás a templomban jeleneteknek korán kialakult és megszilárdult az ikonográfiái típusa. Mária születését mindig tárgyakban gazdag belső enteriőrökben jelenítették meg. Anna általában a kép hátterében, horizontálisan vagy átlósan elhelyezett ágyában fekszik, segítőktől körülvéve. Az előtérben, ugyancsak szolgálók gondoskodnak az újszülöttről, leggyakrabban a fürdetés jeleneténél. A képeken meg-megjelenik a bölcső, ezzel is hangsúlyozva, hogy itt semmiképp sem a Jászolba született” kis Jézust, hanem Máriát látjuk.2 A születés-ábrázolásoknak az apa, Joachim, nem feltétlenül szereplője, bár alakja gyakran feltűnik a képeken, de szinte csak kívülállóként; legfeljebb szemlélője az eseményeknek.3 A tétszentkúti búcsújárótemplom azonban egy olyan, 18. század közepén készült, Mária születése oltárképet őriz, amely teljesen nélkülözi a cselekményt, a zsáneijelenteket vagy a belső enteriőrt. Ezen a festményen csak a két szülőnek és Máriának az égiekre figyelő, velük kapcsolatot kereső és találó együttese látható. A születésre csak a be- pólyált csecsemő és bölcsője utal. A narráció elmarad, helyette a mirákulum tölti be a képet (1. kép). Mária születésének történetét látjuk az ábrázoláson, de itt mégsem egy újabb Mária kultusz megfogalmazásával találkozunk, hanem a Szent Anna tisztelethez kapcsolódó barokk vallásos irodalom vizuálisan kifejezett tartalmával szembesülünk.4 A jezsuita rendnek jelentős szerepe volt Anna újkori kultuszának kivirágzásában, legendájának kiteljesítésében, amelyet Kö- zép-Európában a Habsburg-ház is hathatósan támogatott. 1694-ben, a bécsi jezsuiták Szent Anna templomában, I. Lipót és felesége Eleonóra, Szent Anna Társulatot alapított, hálaadó felajánlásul azért, mert a trónörökös, a későbbi I. József, hosszú várakozás után Anna napján megszületett.5 A bécsi templom maradt a családi élet és gyermekáldás nagy patrónájának egyik fontos kultuszközpontja, amelynek rangját csak erősítette, hogy 1743-ban Mária Anna portugál királyné, I. Lipót lánya, Szent Anna kézereklyéjét adományozta a templomnak.6 A bécsi udvar által felállított kongregáció szellemisége a hazai főúri körökben is hamar követendő példává vált. Az első hazai Szent Anna Társulatot, nem sokkal a bécsi után, 1701-ben, a Szepes megyei Kluknón, Kollonics Lipót esztergomi érsek alapította.7 A divék-ujfalusi Ujfalusi bárói családból származó Ujfalusi Judit, a nagyszombati klarissza zárda főnökasszonya, 1712-ben Makula nélkül való tükör címen, cseh nyelvből fordított, általa írt részekkel kiegészített könyvet jelentetett meg,8 melyben Mária születését így meséli el: „Es ottan mingyárt nagy Angyali musika lőtt, az kik vígan úgy énekeltek. [...] hogy az Angyali karok le szálván egy más után, e’ született szűzecskét, nagy tisztelettel, mint jövendő ki- rálynéjokat köszöntötték, és tisztelték.” Szent Anna a fényesség és a mennyei muzsikától „érzékenség kívül” volt, de mihelyt meghallotta Mária sírását magához tért és letérdelt, köszöntötte, majd Joachim is letérdelt az újszülött előtt.9 Anna és Joachim később Máriát a templomba vitte s „az oltár előtt térdepeltek, magok között tartván kis Leányokat.”10 A felajánlás is itt történt, együtt a templomi szolgálatba történő bevezet- tetéssel.11 Ujfalusi Judit mondatainak tartalmi és képi elemeiben megtalálható a tétszentkúti festmény ikonográfiái programja, így a jelenet értelmezésének fontos kiindulópontja; újabb adalékul ahhoz a tényhez, hogy a barokk kori képi ábrázolások ikonográfiái programjai — vagy azok bizonyos elemei —, milyen mélyen beágyazottak a korszak alig-alig feltárt, nagyszámú vallásos irodalmába. A szövegrészlet plasztikusan érit a 1. kép. Mária felajánlása. Tétszentkút, r. k. templom. Olaj, vászon, 277 x 163 cm. 1760. k. Fotó: Haris Andrea. 205
