Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Szabó Zsuzsa Mária megkoronázása a csíkszentdomokosi oltárképen A Csíkszeredái Csíki Székely Múzeum állandó jellegű egyházművészeti kiállításának legreprezentatívabb da- rabja egy késő-gótikus tábla,1 amelyen tízalakos kompozíción látható Mária Szentháromság általi megkoronázásának jelenete (1. kép). A kép felső részén, a tábla közel felét elfoglalva a Szentháromság helyezkedik el három fiatal, azonos arcvonású, szakállas férfi alakjában. Mindhárman barnás mályvaszínű ruhát viselnek, és közös, a középső vállaitól induló, vörös palást kapcsolja őket össze. A hátteret az egybefüggő aranymustra jelenti, melyet csak a három férfi kör alakú, koncentrikusan tagolt glóriája szakít meg. A középső alak tiarát visel, ő koronázza meg Máriát. Tőle balra a töviskoronás ifjú, jobbját — melyen a ke- resztrefeszítés sebe látszik — áldásra emeli, baljában glóbuszt tart. A jobb oldalon zárt koronát viselő férfi ül, jobbjával megáldja a Szüzet, baljában jogart tart. A kép középterében kissé jobbra fordulva térdel Mária, hófehér ruhában és palástban, melyet díszes arany csat fog össze a mellén. Jobbra biccentett fejét sugaras glória keretezi, kezét öszekulcsolja. Ruháján és palástján csillag-szerű arany pecsételt minta látható. Mária körül hat szőke angyal térdel a Szűz palástját tartva. A négy főalakhoz képest az angyalok csupán fele akkorák, sárga ruhát viselnek, zöld szárnyuk van, melyeket barna, a mellükön kereszteződő pántok tartanak. A kép alján vörös felület részletei bukkannak elő. A hét deszkából álló tábla meglepően jó állapotban van, lepattogzás csak a széleken látható, illetve a tábla alján egy szélesebb sávban. A tábla alsó részén koromfoltok és összecsomósodott festék nyomai vannak. A széleken egy korábbi keretre utaló kb. 2 cm-es sáv húzódik, jelenleg nincs kerete a táblának. A mű hátlapja egységes, sima felület, hosszanti és haránt irányú vésőnyomokkal, merevítő keresztkötés nélkül. Az infra-felvételeken remekül megfigyelhető az alá- rajz. A rajzot ecsettel vitte fel a mester az alapozásra, ez állapítható meg a vékonyabb és vastagabb vonalakból. A kép legnagyobb részén az alárajzolás lényegében megfelel a végső kialakításnak. Mária arcánál a vázlat vonalai majdnem teljesen eltűnnek, annyira pontosan követi a rajzot a festői megfogalmazás. A három ifjú és az angyalok esetében csupán apróbb, néhány milliméteres eltérések észlelhetők a vázlat és a végső változat között. A legnagyobb eltérés az alárajz és a végső változat között Mária kéztartásánál jelentkezik. Nagyszerűen kivehető, hogy az alárajzon Mária felfele mutató ujjakkal, csupán ujjhegyeit érinti össze. Ennek megfelelően a ruha redői is másként alakulnak, laza redőzés- sel futnak ívesen lefele, egészen az előtérben térdelő angyalokig. A táblakép Csíkszentdomokosról került az intézmény tulajdonába. 1929-ben találta meg a Csíki Mú1. kép. Mária megkoronázása. Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum. 169,7 x 108 cm. 1500-as évek eleje zeum későbbi alapítója, a történész, etnográfus Domokos Pál Péter és a helyi plébános a templom cintermét határoló fal bejárati kaputornyának emeletén.2 1950-ben vagy 1951-ben került a múzeum gyűjteményébe. A domokosi egyházközség levéltárában, ahol 1748- ig visszamenően megvannak a dokumentumok, semmilyen egyértelmű utalást nem találtam, ami a Koronázásra vonatkozna. Egyetlen forrás látszik igazolni, hogy a Koronázás állhatott oltárként a csíkszentdomokosi templomban. Andrási István csíki főesperes-részleges a faluban tett látogatásáról fennmaradt egy latin nyelvű beszámoló 1731-ből, amelyben elmeséli az egyházközségben látogatása során tapasztaltakat. Itt írja Andrási, hogy „hármas oltár, a Legszentebb Háromság és az ékes Boldogságos Szűz festett képével.”3 Ez a beszámoló az előző, a 13. században épült templom leírását nyújtja számunkra, hiszen azt csak a 18. század végén bontották le. Ennek alapján elképzelhető, hogy oltárképünket látta a főoltáron. Az erdélyi katolikus egyház 1882-ből származó „eseménytörténeti naplója” említ egy oltárszentelést, amely szintén a korábbi templomban történt, de semmilyen részletre nem tér ki a beszámoló. „1672-ben Domokos Kázmér oltárt szentelt még a régi templom részére.”4 Az ábrázolási hagyomány — melynek megfelelően a 153
