Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans A falképek 1410 körül készülhettek, datálásukhoz stílusukon kívül a déli fal később elfalazott ablakának záradékában ábrázolt sárkányrendi jelvény nyújt tám- pontot.5 A déli ablak bélletében csakúgy, mint a délkeleti ablak alsó részén és a boltozat számos pontján (így az egyik zárókövön is) címerek teszik egyértelművé a megrendelő Garai család kilétét, ám a Garaiak kígyós címere mellett nem felesége, Ciliéi Anna elvárható Cillei-címere látható, hanem Ciliéi Anna anyjának családjáé, a Schaunburgok fehér alapon vörös sávos címere.6 A birtokközponttá alakított siklósi vár melletti templom családi temetkezőhelyként szolgált, itt került felállításra az 1386-ban elhunyt id. Garai Miklós nádor síremléke.7 A szentély falképekkel átlényegített terét a Garaiak családi reprezentációjuk szolgálatába állították, bár végül ifj. Garai Miklós nádor már Budán emelt új sírkápolnájába temetkezett.8 A datálással kapcsolatban viszonylagos konszenzusról beszélhetünk, a freskók stíluskapcsolataival kapcsolatban azonban több, egymástól eltérő álláspont is napvilágot látott. A falképek első művészet- történeti leírását Lővei Pál készítette^ de a stíluskapcsolatok kérdésében elsőként Prokopp Mária foglalt állást. Két fő mestert különített el, akik a közép-európai internacionális gótika jelentős alkotói, és művészetük forrása a 14. század végi itáliai festészet, elsősorban Velence, Padova, Friuli vidéke.10 Marosi Ernő fontosabbnak érezte a Tomaso da Modenával és a bolognai festészet észak-itáliai hatókörével kimutatható rokonságot, de bővebb kifejtés nélkül.11 Az itáliai stíluskapcsolatokkal részletesen mindeddig egyedül Claudia Piovano foglalkozott, de tanulmányában alapvetően tévúton járt.12 Itáliai analógiák alapján azt veti fel, hogy a falképek heraldikai bizonyítékokon alapuló, Lővei Pál és Prokopp Mária által meghatározott (Ma3. kép. Siklós, plébániatemplom, Dániel próféta a szentély boltozatának keleti szakaszán. 1410 k. Fotó: Mudrák Attila, 2005 4. kép. Siklós, plébániatemplom, a diadalív falképei a szentély felől nézve. 1410 k. Fotó: ismeretlen rosi Ernő által is elfogadott) datálása nem lehet megfelelő. Véleménye szerint a falképek korábban készültek, az 1380-es években, és a Garai-címerekkel csak később egészítették ki az együttest, illetve a címerek jelenléte esetleg valamilyen korábbi (1387 előtti) és ismeretlen családtörténeti vagy birtoklástörténeti mozzanattal függhet össze. Ezek a feltételezések minden alapot nélkülöznek, és megalapozatlanok az emlegetett közép és dél-itáliai analógiák is (pl. a Giotto-műhely freskói Assisiben vagy a nápolyi Santa Chiara templomban, vagy pláne Simone Martini, sőt, Pietro Ca- vallini emlegetése), ill. a vezető festők ottani eredetének feltételezése. Az analógiákat, illetve a siklósi freskók stíluskapcsolatait ennél jóval pontosabban is meg lehet határozni, ráadásul olyan eredménnyel, amely rávilágít arra, hogy az 1410 körüli siklósi falképek mind korszakuknak, mind régiójuknak szerves fejlődésébe illő, kiemelkedő jelentőségű emlékei. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet. A siklósi szentély kifestését végző mesterkezek elkülönítését a freskók restaurálását vezető Boromisza Péter végezte elTß Megfigyeléseit Prokopp Mária is elfogadta, egy fontos észrevétellel kiegészítve: a Boromisza által elkülönített hat mesterkéz közül kettőt határozott meg vezető mesterként.^ Saját megfigyeléseim ez utóbbi tételt megerősítik, de én úgy vélem, hogy a kifestést négy festő — két mester és két segéd — végezhette. A freskók nagyját egy mester festette, akit célszerűnek tűnik a Siklósi mesternek nevezni. >5 Figurastílusának jellegzetességeit leginkább a boltozat legjobban megőrzött próféta-figuráin lehet lemérni: Dániel és Zakariás alakján a keleti boltmezőkből (3. kép). Mindkét alak háromnegyed profilban van lefestve, ami a mester által gyakran alkalmazott beállítás. A figurák tömbszerű testét beburkolja köpenyük, a részletezően ábrázolt arcok festése pedig jellegzetes: a szemöldökök két félköríve folyamatos vonalban húzódik az orrot meghatározó vonalakig — itt az egyik oldal sötétebb, árnyékosabb, a másik fényesebb. Az orr csúcsát egy másik vonal határozza meg, jellegzetes vonalakkal az orrlyukaknál. A szájak többnyire aprók és vörösek; a figurák haja hosszú, hullámos; a kezek és ujjak hosszúkásak. Az arcok modellálása erős, és gya130
