Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Tátrai Júlia Protestáns vagy laza erkölcsök? Az öt érzék ábrázolásai a 17. századi holland művészetben* Az emberi érzékekről, az érzékelésnek a világ megismerésében betöltött szerepéről való elmélkedés az ókor óta végigkíséri az európai filozófia és művészet történetét. Az öt érzék ábrázolásainak sorában kiemelkedő szerepet töltenek be a 16. és 17. századi Németalföldön készült alkotások.1 A téma korabeli népszerűségét már a számszerű adatok is jól érzékeltetik: Pigler Andor Barockthemen-jében2 a felsorolt több mint száz, érzékeket ábrázoló festmény illetve grafikai lap kétharmada Németalföldön, a fent emlitett időszakban készült. Mindez nyilván nem véletlen. Mivel az érzéki észlelésnek, az alapos megfigyelésnek, valamint a látvány pontos visszaadásának éppoly nagy jelentősége volt, mint a moralizáló mentalitásnak és az emblematikus látásmódnak, az érzékek témája mindkét igény kielégítésére rendkívül jó lehetőséget kínált a kor művészeinek. A mai Hollandia elődje, az ún. Egyesült Tartományok a katolikus spanyolokkal folytatott, 1579-1648- ig tartó hosszú harcban nyerte el önállóságát. A spanyol fennhatóságot elfogadó dél-németalföldi tartományokkal szemben az északiak 1579-ben megkötötték az utrechti uniót, kinyilvánítva ezzel függetlenedési törekvésüket. A spanyolok elleni harc azonban nem tekinthető kizárólag vallásháborúnak. Az Egyesült Tartományokban a katolikusok között is sokan voltak, akik épp annyira a spanyoloktól való függetlenedést pártolták, mint a kálvinisták. Az utrechti unió nemcsak az önálló holland állam létrejötte, hanem a vallási tolerancia szempontjából is nagy jelentőségű volt, ugyanis mindenki számára rögzítette a lelkiismereti szabadságot, még hogyha ez eleinte nem is jelentette automatikusan a katolikusok és más felekezetűek számára a hivatalvállalás szabadságát, és a teljesen nyílt vallásgyakorlatot sem.3 A korabeli vallási viszonyokról a legjelentősebb 20. századi holland kultúrtörténész, Johan Huizinga a következőket írta: „Az idegen, aki meg akarja ismerni történelmünket, többnyire abból a véleményből indul ki, hogy a köztársaság egyértelműen kálvinista állam és kálvinista ország volt. Mi, hollandok, jobban tudjuk. A holland református egyház, a kálvinizmus holland ága, abban a tételes formában, amelyben a dordrechti zsinat rögzítette, uralkodó szerepet töltött be az államban. Ebből nem következik, hogy a nép és annak kultúrája általában véve kálvinista jegyeket hordott volna magán. Államvallás, a szónak abban az értelmében, ahogy az anglikanizmus Angliában, a református vallás soha nem volt. Uralkodó hitvallás volt az államban, melyet ez utóbbi támogatott, sőt, nyilvános monopóliummal is felruházta, tehát, ha úgy tetszik, az államnak a vallása volt, de államvallás a szó szoros értelmében nem.”4 Hogyan viszonyult tehát ez a meghatározóan protestáns, de mégis viszonylagos vallási türelemmel bíró 17. századi holland szemlélet az emberi érzékekhez és azok ábrázolásához? Erre keresem a választ a következőkben. 1614-ben festette Adriaen van de Venne a Lélekhalászat c. képét.5 Szélesen kanyargó folyóból mezítelen embereket halásznak ki csónakokban ülő protestánsok és katolikusok, utalva Jézusnak Simon Péterhez és Andráshoz intézett szavaira: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket” (Mk 1,16 skk; Mt 4,18 és Lk 5,1 skk). Az eseményeket a folyó két partján, egymástól szigorúan elkülönülve figyelik a két felekezet képviselői, akiknek soraiban a festő a kor prominens személyiségeit is megörökítette. Jobb oldalon sorakoznak fel a katolikusok, a középtérben a délnémetalföldi helytartópámak, Albert főhercegnek és Izabellának alakjával. A protestánsok jóval népesebb táborában az európai uralkodók közül IV. Krisztián dán király, XIII. Lajos francia király és Medici Mária, I. Jakab angol király, Stuart Erzsébet, V. Frigyes pfalzi választófejedelem, valamint az Egyesült Tartományok helytartói, az orániai-nassaui házból való Móric és Frigyes Henrik szerepelnek. Az előtér fekete ruhás alakjai között helyezte el a festő saját képmását is. Van de Venne nem hagy kétséget afelől, hogy a lé- lekhalászatban a protestánsok kerekednek felül. Bár a folyó két partját szivárvány köti össze, míg a protestánsok oldalán szép, napfényes idő van, és dús lombú fa zöldell, addig a másik part felett viharfelhők gyülekeznek, és kiszáradt fa kopasz ágai meredeznek az ég felé. Míg a komoly, nyugodt protestánsok csak a Szentírást magyarázzák beszédes gesztusaikkal, addig a groteszk arcvonásokkal felruházott, díszes ruhájú katolikus papok valamint a szerzetesek minden lehetséges 1. kép. Holland festő: Holland család portréja enteriőrben. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Olaj, vászon. 85,5 x 107,5 cm. 1650-es évek. Fotó: Józsa Dénes. 181
