Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Rózsa Gábor: Csibandi
kedvein „Dr. honoris causa Mucsi András műtörténész fűzfarímfaragó úrnak” küldtem csomagjaimat a Jószív utcába, sokszor csak a szomszéd Szecsuán tartományba. Az események felgyorsultak. Hamarosan sor került Miháltzéknál a lágymányosi műteremriportra, de harmadnap már Szentendrén folytattuk volna. Táviratokban értekeztünk: „HÉTFŐN DAHOS, KEDDEN MIHÁLTZ, SOK JÓTÓL A HIDEG KIRÁZ (STOP), PÁL NAPJÁRA MEGÉRKEZEM, VANDA NAPJA ELÉG LESZEN (STOP).” Remek riportot készítettünk Pali bácsival! Mivel Máriát addig még nem ismertem, azt hittem, hogy éppen csak rossz kedve van, és azért kötekszik. Később ráismertem benne a Múzsára is, mégpedig a legrosszabbra: egy műtörténész múzsára - ha van ilyen. Senkinek nem kívánom. Mária, a kikopott modell, megpróbált verselni, rajzolni, festeni, azután kijárta az iskolát, és házisárká- nyi zsűribe fogott. Előfordult, hogy amit Pali bácsi megfestett hajnalig, azt Mária lemosta ebédre, mert amíg az alkotó pihent, ő mérlegelt... Ezt nem is tagadta, a riportban is előadta. Pali bácsi meg csak mosolygott bölcsen. Bandi riporterként is kiválóan debütált, mert akárcsak én, mint operatőr - mi ketten, mint stáb! - amolyan botcsinálta médiumot szolgáltunk videó riportjainkkal. Le sem álltunk, ott voltunk a költözésnél, együtt maradtunk a képek restaurálása az első újszerzeményi tárlat megnyitása és a Láczay-Bartha hagyaték múzeumi irodákban és a szolgálati lakásban történő végleges elhelyezésénél is. Ennek az ajándéknak több milliós értéke volt már akkor is. Barcsaytól eladdig semmi nem volt a megye modern gyűjteményében. Most pedig egyszerre öt műtárgy! A dolog annyira meglepte az illetékeseket, hogy a Zöld Szörny elhomályosította a szemüket, és egy kis hagyatéki katalógus kiadására sem futotta a „támogatásukból”. Ezt a fiaskót Bandival kettesben szenvedtük meg, és én addig nem is nyugszok, míg posztumusz társammal ki nem adjuk azt. Bandi mindent megírt, szalagra mesélt róla... Övé legyen az érdem! Enyém marada munka, ami addig is éltet... (?) Prunkl Jancsival vigasztalódtunk. Valóságos szellemi kapocs Szentes és Esztergom között! János nagypapája - Ritter Johann von Prunkl halászati bérlő - még a múlt századelőn valahonnan Kolozsvár mellől érkezve a 36
