Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Rózsa Gábor: Csibandi
Körösökön és a Tiszán, no meg a Kurcán, itt vetette meg a lábát. Szentesen elvett egy gyönyörű fiatal és gazdag iparos özvegyet, és még a Nagy Háború előtt megnyitotta a város első filmszínházát, melyet az országosan ismert „Tudományos Mozgó” hálózatban üzemeltetett. Fogadott gyermekét, Kanász Nagy Józsefet kitaníttatta. 1925-től ő lett a város környékének református lelkésze. A lovag elévülhetetlen érdemeket szerzett a vöröskeresztes hadiárvákat, özvegyeket, hadigondozottakat támogató mozgalmakban. Mozijának jövedelméből fogadott lelkész fia építtette fel Csongrád, Kunszentmárton és Szegvár új templomait. Koszta József képeit gyűjtötték, kivételes érzékük volt a régi könyvekhez és a gyönyörű fiatal nőkhöz... Habár Szentesen csak „Krumpli Bácsinak” ismerték, korunk hőseként vonult be Szentes szellemiségébe, melyet sajnos csak kevesen becsülünk. Sehogyse tudtuk nyélbe ütni János Szentesi kiállítását. A vastagnyakú komcsi művelődés félművelt sznob művészeti előadója csak akkor vállalta volna János tárlatát, ha azt személyesen Csoóri Sándor nyitja meg. Csoórinak el se mondtuk, remélem most sem tudja meg, de a két Mária (Miháltzé és Prunkl Jánosé) piszkosul felszívta a vizet. Ekkor még jobban elkeseredtünk, de Bandi egy még sose volt hosszú, géppel letisztázott egész oldalas levéllel lepett meg: „Kedves Gábor! Mucsi Marci napján, Bpest, 1988június 11. Időtlen idők óta nem kaptam tőled ilyen keserű hangú levelet. Miután Vanda leszedte rólam a keresztvizet, jó lenne, ha valaki leszárítaná rólam a rózsavizet is, mellyel újra behintettél. Most itt állok megfürödve Miháltzékkal befürödve. Nincs semmi baj, kedves Gábor, még virul a béketábor! Úgy áll, mint a minarét, s terül, mint a pipacslepte nyári rét. Miháltz Néni kéretlenül telefonon beolvasta már az egész levelet, mégpediglen magyar módra lefordítva a szomorú lényeget, prózanyelven közölve a legsivárabb tényeket: Ilyen merényi Ez nem erény, s itt állunk mi öregek: Mindenféle tárlatokkal gürcöltünk már eleget! Ha nem más, mint népámítás, minek újabb kiállítás ? Hogyha Szentes, a mostoha ilyesmikkel feneked ■, állítsák ki, s áldásukkal egyék meg a szegény Prunkl gyereket!? En csendben végighallgattam, megértő türelemmel, aztán más, hivatalos ügyben telefonhoz kértem Pali bá37
