Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
Rózsa Gábor: Csibandi
Bandit énnekem először Teri néni emlegette. Hogy majd jön, mert kijár az édesapja sírjához, aki itt volt a Kisér postása. Őneki testvére, s így Bandi gyerek, aki nagy tudós művész ember valahol Esztergomban, néha még itt is alszik, ha közben elmegy a vonata... Csak az a baj vele, hogy néhai nagybácsiját, a „fostőt” szégyelli tán, pedig egyszer kiskorába még őtet is megfestette egy óriási karikával matrózblúzban, lepedőnyi vászonra. Valósággal életnagyságba - ha nem még annál is nagyobbal Sokáig ott volt a Bűnbánó Magdolna mellett, de nemrég elvitték Tótkomlósra, mert az anyukája ott ment férjhez újra... Első levelem - nagyhirtelen - éppen e téma melegében „hivatalosan” érte utol őt (Dr. Mucsi András műtörténész Úrnak SZENTENDRE, Ferenczy Múzeum 2001 Pf. 49.) - feltehetően az akkori múzeumi szemantika címlistája alapján. Végre megküldhettem neki a MuKuCsom (Múzeumi Kutatások Csongrád megyében) 1985. Évi „frissen megjelent” számát, melyben még Szelest Zoltánnal közösen értekeztünk Csorvássy Sándorról, a talányos gyógykovács huszár-piktorról, aki Csallány Gábort még egy talányosabb Tömörkény-Mára kettős portréval tisztelte meg 1937-ben. (SZELESI - RÓZSA 1985 156 - 161.) A két évnyi késéssel megjelent kötettel és Szelesivei váltott leveleim másolatával - akkor még nem sejthettem - megalapoztam nála egy különös letéti helyet, a „RÓZSAÁGY”-at. Barokkos lendülettel láttam el Bandit minden olyan Szentesen megjelent, Szentesről szóló munkával, ami őt „hivatalosan” nem érinthette meg. Olvasó ideje kevés lévén, először a HÉV-en ingáztatta őket, de amikor már Lipótvárosba, a Szív utcai lakásukra küldtem, esténként fáradtan vitte az ágyba, és előbb utóbb az ágy alatt kerültek elhelyezésre. Gondolom, hogy Vanda nem kis neheztelésére... * Első közös munkánk két kiváló kiállítást, egy jól sikerült konferenciát eredményezett, de a legtöbb haszna a református egyházzal kialakított együttműködésen túl kettőnk barátsága lett. Következő levelemet már a „Jószív” utcába küldtem, mert Bandira és Vandára-, de még a Marci gyerekre is ráismertem. Jutalmaképpen megkezdődött a képes-versezetes udvariasságból vissza-visszadátumozott levelező lapok sorozata. Szép szerényen kölcsönösen megfosztottuk egymást „doktori” címeinktől, és én onnantól kezdve - ha volt rá 35
