Mucsi András: Keresztény Múzeum (1990)

GIAMPIETRINO, (műk. 1510—1540 között) 1530 után: Mária a kis Jézussal (55.276) Kép a borítón

A XVI. század elején általánossá válik a hagyományos temperatechnika mellett a színek áttetsző ragyogását és az átmenetek finomságát fokozó olajfestés technikája. A körvonalrajz dekoratív szépségét hangsúlyozó reneszánsz táblaképek után az érett reneszánsz meglágyítja, majd festői fény-árnyékhatásokkal eltünteti, elmossa a kemény körvonalakat. A milánói Giampietrino, a mesterétől, Leonar- dótól örökölt kompozíció és a sejtelmes fényhatásokra módot adó, leheletfinom festőtechnika segítségével a sötét háttérből csak a legfontosabb részleteket és az arc igéző szépségét emeli ki. A gyermek Jézus jobb kezét a feltehetően egykorú átfestés alól egy régebbi restaurálás bontotta ki.

FRANCESCO DA SANTACROCE, (1440/50 k.-1508) 1500 után:

36. Zakariás bemutatja a kis Kér. Szt. Jánost a Szent Családnak (55.242)

A beszélgető szentek társaságát ábrázoló életképszerű kompozíciók „santa conversazione" szinte elmaradhatatlan kiegészítője a jelenet hangulatát aláfestő reneszánsz táj szépségeinek bemutatása. A tájképi háttér megfestésének legnagyobb mesterei a XVI. század elején a velencei mesterek voltak.

CARLO CRIVELLI (1430-35 k. - 1500 e.):

Szt. Domonkos (55.214) Kép a hátsó borítón

A kőfülkébe állított, átszellemült arcú aszkétikus szent erőteljes vonásokkal megrajzolt, plaszticitást hangsúlyozó félalakja a nagy velencei mester 1493-ban festett, Mária megkoronázását ábrázoló, fabrianói oltárhoz, az oltárt tartó predella képsorozatához tartozott. Az oltármű Mária megkoronázását ábrázoló képét a milánói Brerában őrzik.

LORENZO Dl CREDI (1459 k.—1537):

37. Mário Magdolna áldoztatása (55.191)

A kitűnő rajzkultúrával rendelkező firenzei mester — Verrocchio egykori növendéke — a vallásos áhítatot keltő legendatéma érzelmessé- gét szimmetrikusan felépített, szigorú kompozícióba fogja össze.

14