Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye
A saját gyűjtési tapasztalataimra támaszkodó feltevésemet igazoló adatokkal Ipolyival kapcsolatos olvasmányaimban sehol sem találkoztam. Párhuzamul csupán egy Honti Jánossal kapcsolatos, székében elterjedt legenda kínálkozott: a több nyelven beszélő és író, nagy olvasottságú, széles látókörű kiváló mesekutató, amíg itthon élt Pesten a könyvei között kényelmes lakásában, alig volt képes gyűjteni erős intellektuális beállítottsága és jellegzetes városias modora miatt. Csupán Kárpát-Ukrajnában a munkaszolgálat nyomorúságai közepette került olyan közeli kontaktusba az ottani parasztokkal, hogy könnyűszerrel tudott volna tőlük gyűjteni — ruszinul. (Dömötör T. 1975. 159—160) Ipolyi anyanyelvi szintű szlovák tudása, előttem ismeretlen szlovák meséi és a velük kapcsolatos feltevésem késztetett arra, hogy egy kicsit odafigyeljek a munkásságában fellelhető szlovák vonatkozásokra. Nem voltak túl nagy számban, de nem voltak érdektelenek. A magyar népmeseügyről szóló dolgozatában, amelyet Gaal György népmeséi magyar nyelvű kiadásának a megjelenése alkalmából írt — sajnos, csak az első két kötetről, mivel a harmadik 1860-ban jelent meg —, a magyar mesegyűjtőknek figyelmébe ajánlja követendő példaképpen Rimawski szlovák, a Schott testvérek román, Haltrich és Müller erdélyi szász mese- és mondagyűjteményét. Mythologiájában e gyűjtemények anyagát többször is felhasználja összehasonlításul. A felsoroltak késztették volna arra Franciscy-t (lan Francisci, írói nevén Janke Rimawski jeles szlovák folklórkutató, író, költő és publicista, többek között az első, 1845-ben nyomtatásban megjelent szlovák népmesegyűjtemény összegyűjtője és sajtó alá rendezője), hogy alapos és terjedelmes szócikket írjon Ipolyiról a Pallas Nagy Lexikonban? Neve a munkatársak névsorában nem szerepel, túl sok szócikke tehát nem lehet a millennium alkalmából kiadott 18 kötetes valóban nagy lexikonban. Csupa kérdőjel! Még a személy azonosságában sem lehetünk biztosak az y miatt! Kérdéseimre Gyivicsán Anna hazai szlovakista folklórkutató adta meg valamelyest a választ Hoppál Mihály egy Ipolyiról szóló előadásához fűzött hozzászólásában, mintegy újabb témát kínálva a szlovákul tudó magyar vagy a magyarul tudó szlovák Ipolyi-kutatók számára. Feltevése szerint Ipolyi Magyar mythologiáját és hozzá fűződő gyűjtőtevékenységét a kortárs szlovák folklórkutatók is számon tartották, s nagyra becsülték. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy felajánlották Josef Podhradskinak a nyomtatásban megjelentnél jóval nagyobb terjedelmű kéziratos folklórgyűjtéseket, hogy ezek alapján írja meg a szlovák vagy ha úgy tetszik, a szláv mitológiát. Egy okkal több, amiért fájlalnunk kell, hogy a folklórgyűjtemény nem jelent meg Ipolyi életében, folklorisztikai érdeklődése idején kiegészítve tanulságos összehasonlító megjegyzéseivel, mint amilyeneket olvashatunk az Erdélyi és a Gaal-féle gyűjteményről írott ismertetésekben. Ehelyett egy merőben esetleges időpontnál lezárva, feltehetően nem is teljesen rendezett állapotban követhette 57
