Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye
KOVÁCS ÁGNES: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye Ipolyi a nép élő emlékeit, a néphagyományt a mitológiai kutatások egyik fő forrásának tekintette. Magyar mythologiájának „Kútfők” című fejezetében felsorolja a népköltészetnek, a folklórnak azokat a műfajait (rege = történeti monda, monda, mese, népdal, népszokások, erkölcsök, babonás hiedelmek, előítéletek, különös népies szólások, példabeszédek, közmondások), melyek e stúdiumok szempontjából különös beccsel bírnak (Ipolyi 1854, XXI—XXII.). Szinte halljuk sóhaját, amikor megállapítja, hogy ilyen értékes adatokat tartalmazó gyűjteményünk milyen fájdalmasan kevés van, s érezhető jogos büszkesége afölött, hogy neki magának is van már egy gyűjteménye, melynek adatai „ügybarátai” jóvoltából meghaladják immár a háromszázat (Ipolyi 1854, XXVII—XXVIII.). A Magyar mythologia megjelenése után a mű hatására és Karcsay G. (alias Csapiár Benedek) hathatós közreműködésével a gyűjteményben található regék, mesék, babonás hiedelmek és szokások száma ezer fölé emelkedett (Kovács A. 1956). Az 1847 és 1858 között létrejött nagy gyűjtemény gazdagsága és újszerűsége ellenére sem válhatott összegyűjtője életében „rege- és mesekönyvvé”, mint azt Ipolyi eltervezte, csupán — hosszas hányódás után — ötvenöt évvel később jelent meg anyagának egy része (Ipolyi 1914, MNGy XIII.). A fent említett cikkben megkíséreltem felvázolni e hosszú kálvária állomásait, anélkül, hogy a munka közben felmerült valamennyi kérdésre megnyugtató választ tudtam volna adni. Az már az 1950-es években is világos volt számomra, hogy a gyűjtemény nemcsak mint kútfő játszott fontos szerepet a Magyar mythologia és szerzője életében. Saját gyűjtőtevékenységéről és a gyűjtőhálózat megszervezéséről, melynek célja a népköltészet valódi mibenlétének megismerése, maga is szól (Ipolyi 1854, XXVII.), s azt is említi, hogy mythologiáját azért nem nyújtotta be a Kisfaludy Társaság pályázatára, mert gyűjtőtevékenységének akkor még csak a kezdetén volt (Ipolyi 1854, II.). A gyűjtés folytatását a Magyar mythologia megjelenése után több tényező is indokolja. Elsőnek hadd említsem meg azt, amit maga Ipolyi is felhoz: adatainak hiányos voltát. A Magyar mythologia megjelenéséig főként Hontból, Nógrádból és Barsból, valamint a Csallóközből, továbbá Kecskemét és Szeged környékéről voltak szövegei (Ipolyi 1854, XXVIII.). S valóban 1854 után az évek során Szabolcsból, Biharból, Békésből, Jász-Nagykun-Szolnokból, Szatmárból és főként Szegedről és kör52
