Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
A késő reneszánsz és a kora barokk hímzőművészet hatása Az olasz reneszánsz hatására mutat, hogy a virágcsokros vázát, úri hímzéseink egyik népszerű motívumát, amely későbbi népi hímzéseinken is igen kedvelt motívum (1. az Ipolyi-gyűjtemény dunántúli hímzéseit), a XVI—XVII. századi forrásaink következetesen olasz korsósnak nevezik. 1595-ben Károlyi Kata hozományában előfordul: „edj olaz korsóval varroth Reches gallos Lepedeö forgatoth az zile.”34 Ezt a motívumot Mátyás király budai palotájának faragványain is megtaláljuk, de előfordul könyvkötések nyomtatott mustráján, festett deszkamennyezeten, kályhacsempéken s más kerámiatárgyakon is.35 Az olasz hímzések megbecsülésére vall, hogy egy-egy szép munkára még a férfiak is felfigyeltek. 1534-ben egy, a császári hadak fogságában sínylődő magyar főúr így írt haza testvérének: „Jó húgom, ím küldöttem kegyelmednek az én fogoly társamtúl egy szép olasz hímet, ingre valót... rövid napon, hiszem Istent, hogy megszabadulok, akkor mindenikteknek eleget viszek, mert soha szebb hímeket nem láttam, mint mit Olasz országból hoznak... ”36 írott forrásaink egy öltésfajtát olasz varrásnak vagy olasz fehér varrásnak emlegetnek. Egy XVI. századi leltárban „Olasz módra való fehér varrásos” női ingváll szerepel.37 1688-ban Berényi Györgyné Divék-Újfalusi Klára hozományában a következő darabokat sorolják fel: „Olasz fejér varrással varrott lepedő, hasonló három vánkoshéjjal. Hasonló varrással más olyan lepedő, körülötte csipke, olyan varrású két vánkoshéj hozzá való.”38 A leírásokból arra következtethetünk, hogy ez az olasz varrás vagdalásos (Punto tagliato) és szálhúzásos (Punto tirato) fehér hímzést jelenthetett, azt a technikát, amelyből az olasz reneszánsz csipke kialakult, s amelyet egy angol munka Italian cutworke-ként említ 1634-ben.39 Sajnos, hazánkban ilyen darab nem maradt fenn, de az egész ország területén népszerű lehetett, s erre mutatnak a hasonló technikájú népi munkák (galambos, madaras és kelyhes mintájú lepedővégek, geometrikus ágytakarók és ingek), amelyek a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben egyaránt népszerűek voltak, s hímzéseink legrégibb rétegének tekinthetők40 (Ipolyi-gyűjtemény 67—69). Az olasz varrás mellett 1553-ban Báthori Erzsébet spanyol varrásról ír egy bizonyos Borbála asszonynak: „Kd kéretett én tőlem spanyol varrás példát, kit ím elküldtem te Kdnek. Bizony ha több volna is örömest elküldeném; de bizony itthon nálam több nincsen. Még ez nyáron küldtem volt a nénémnek egy példámat, ki mostan is oda vagyon; de ha meghozzák, azt is Kdnek küldöm.”41 Károlyi Kata hozományában (1595) is voltak spanyol varrásos darabok: „Edj gallos Giolch kezkeneo feir varrással spaniolozoth varrással rostos az vége.” És „Edj fiualy ky spaniol varrással varroth zeöld, ki, ueres selyemmel varroth.” 1643-ban Károlyi Éva kelengyéjében is több darab spanyol varrással készült, 173
